Most aztán tényleg régóta nem írtam semmi tartalmi bejegyzést, ennek oka - szokás szerint - az egyéb, prioritásosabb elfoglaltságok tömkelege volt.
A történet valahol gyereknap tájékán ért véget. Aznap nem mentünk sehová, de ha jól belegondolok, fölösleges is lett volna, mert minket nem igazán érdekelnek a bazári zajongós zamazurik, Hunikát, a kis besózott popsijú izgága törpét pedig mégannyira sem. Amint előző kép- és videómellékleteinkből kiderült, Őfelsége egy csúszdát kapott e jeles ünnep alkalmából, melyet azóta is lelkesen használ. Meglepő gyorsasggal, pár csúszás után megtanulta, hogyan tud a létrán (leesés-mentesen) egyedül felmenni, majd lecsúszni. Így előzetes paráimmal ellentétben nem kell őt e tevékenység közben folyamatosan őrizgetnünk, ami azért nem mindegy. :)
Május 30-án, azaz pont egy hete falunap volt Bálványoson. Mi Hunika időbeosztását és az időjárást figyelembe véve csak kétszer tudtunk kimenni, de lényegében éppen jókor. Először déltájban voltunk kint. Elég borongós idő volt, ezért most nem is zsúfolódott akkora tömeg, mint tavaly. Éppen elcsíptük az ebédet, babgulyást és szarvaspörköltet ettünk, valamint lángosoztunk és egy kis csörögefánkot is majszoltunk. ;) Ezekről egyébként a BálványosBlog-ba biggyesztettem ki pár képet (megtekintéshez klikk ide). Szerencsénk volt, mert ahogy végeztünk az étkezéssel, el is eredt az eső, illetve már Hunor is vinnyogással jelezte, hogy túl régóta tartózkodunk egy helyen, így gyorsan odébbálltunk.
Aznap Viviék is lent tettek-vettek Balatonszárszón, így összeengedtük egy kicsit a lurkókat. :)
Másodszorra már este mentünk ki, amikor a tombolasorsolás volt. Ezúttal szerencsénk is volt, mert nyertünk - egy filteres kávéfőzőt. Az más kérdés, hogy személy szerint mi ennek semmi hasznát nem vesszük, merthogy kávét nem iszunk, vízforralónk (és kávéfőzőnk) pedig van.
Az elmúlt héten folyamatosan rossz volt az idő, hol esett, hol fújt, hol meg nagyon hideg volt (hol pedig mindez együtt), így a medence-takarítást kénytelen voltam felfüggeszteni. Remélhetőleg hamarosan ismételten derűsebb napok elé nézünk, és ha időm is engedi, mehet tovább a munka.
Régóta tervezgettem, és a napokban végre nekiálltam az új Bálványos-honlapnak. Ez annyiból lesz más, hogy saját (bérelt) tárhelyünkről fut minden kiegészítő (fórum, vendégkönyv, eseménynaptár, stb.), valamint lesz egy csomó új opció, amik szerintem a régi oldalról nagyon hiányoztak, mint pl. apróhirdető, fotóalbum, és hasonlók. Az egésznek az a legfőbb előnye, hogy Joomla! alapú, így nekem is sokkal egyszerűbb lesz frissítgetnem, karbantartanom, és a látogatók is kényelmesebben kezelhetik.
Az oldal már előzetesen megtekinthető (a fenti linkre kattintva), bár még csak alig van rajta néhány dolog. Az átdolgozáshoz a lendületet az adta, hogy a céges honlapot is kénytelen voltam kicsit átgyúrni. Részletekkel nem bomlasztanám a T. Olvasótábort, a konkurenciának meg főleg nem adok tippeket :P , lényeg, hogy keresőoptimalizálás végett kellett elvégeznem rajta bizonyos dolgokat, amiket már lassan egy éve halogattam. Egy egész napot végigszenvedtem, de végül sikerült a mutatvány, így sikerélményem lett. ;)
Munkával kapcsolatos ügyintézések terén is akad bőven teendő, de ez (némi kellemetlenség mellett) azért alapvetően jó dolog, hiszen a mi érdekünk, hogy folyamatosan legyen megrendelésünk, illetve hogy minél hosszabb időre be legyünk táblázva. Persze amikor Balázst szinte egész héten alig látjuk, jó esetben késő este 1-2 órára, olyankor nagyon várjuk már a hétvégét. De már megint újabb céges reformokon ügyeskedünk, amik ha összejönnek, nagyobb kapacitás mellett a munkavégzés, és ezáltal az életünk is kicsit könnyebb lesz.
Közben Hunor babám felfedezte, hogyan lehet könnyedén kimászni a ketrecből. Először csak úgy tudott kimenni, hogy a "szőnyeg-kígyóra" lépett ki (mint az a korábbi videón is látható), de már ennek hiánya sem jelent számára problémát, ezért most már ketrecen kívül éli hétköznapjait, ezzel nem kis fejfájást okozva nekünk, azaz elsősorban nekem...
Egyébként nagy örörmömre szolgált, hogy Balázs végre összeügyeskedte a videókat. Én már rgóta vágytam rá, hogy mozgóképeket is tehessünk az internetre, hiszen rengeteg lehetőség rejlik benne, divatosan úgy is fogalmazhatnék, hogy "ezé a jövő". Sajnos nekem ez a videó-szerkesztgetés még mindig egy homályos folt az életemben, de talán egyszer majd ebbe is beletanulok. ;)
Tegnap Balázs szülinapjára készültünk ezerrel. Ez így jól hangzik, de valójában pokoli egy nap volt. Huninak még új az egész napos szabadság élménye; reggel ugyan reménykedve betettem a ketrecbe, de negyed percig sem maradt ott. Mivel én kora reggeltől a tortát és tiramisut kreáltam, Huni szabadon garázdálkodhatott a lakásban. Sok olyan teendőm volt, ami mellett nem tudtam folyamatsan rohangálni, de ennek meg is lett az eredménye. Egyébként pár perc leforgása alatt nagyon sok kárt tud tenni a laksában, hogy csak a legjellemzőbbeket említsem, letekeri a WCpapír-gurigát, maszatos kézzel összetapogat mindent, sáros szandival felmegy az ágyunkra, a fél konyhát széthordja a lakásban, kiborít ezt-azt (többek között engem is), elállítja a számítógépemet (de nagyon), és még hosszasan sorolhatnám. Aki nem látta még, el nem hinné, hogy egyetlen telefonhívásom alatt mennyi mindenre képes... No, nem volt ez másképp pénteken sem, hát mit mondjak, estére kellően idegroncs is lettem.
Egyébként azt hiszem nyílt titok, hogy Hunika kezelésével problémáim vannak. Bár hallom néha innen-onnan, hogy hasonló korú kölkökkel máshol is ez a helyzet, de miután egymástól függetlenül többen megemlítették a lehetőséget, felmerült a nevelési tanácsdó igénybevétele is. Aztán ma végignéztem, ahogy Balázs feje is néha a normálisnál nagyobbra nő, vagy ahogy aktuális tevékenysége közben azon tépődik, hogyan nézzen Huni után a kert fenti végében, illetve hogy neki adott szituban ugyanúgy nem fogad szót, és bevallom, megnyugodtam, hogy nem feltétlenül bennem vana hiba. Egy biztos, arra már rájöttem, hogy az semmire nem vezet, ha inkább lepasszolom valakinek a srácot, vagy más felügyeletére bízom, hiszen ha csak tologatom a "mogoldhatatlan" helyzeteket, és ígyekszem kikerülni a problémás szitukat, akkor azzal sosem fogunk előrébb lépni. Úgyhogy perpill inkább küzdök, de még bírom. :D
Holnap EP-választás. Pontosabban, az Európai Parlament tagjainak választása - áll a kis szavazási értesítőn. Mikor anno megkaptuk a fecnit, ezt én úgy értelmeztem, hogy - miután az én választásom (is) -, többek között jómagam vagyok az EP tagja. De aztán Balázs felvilágosított, hogy nem, én csak az EP tagjainak választója vagyok. Na mindegy, lényegtelen is, de trükkös ez a magyar nyelv. :D
Egyébként anélkül hogy bárkinek is megsérteném a kampánycsendjét, megsúgom, hogy nem tudom még, kire fogok szavazni... Na azt pontosan tudom, hogy mely pártokra nem. De a végső döntést még nem hoztam meg, több okból is vacilálok, pedig eddig még nem volt ilyen, hogy az utolsó napokban találjam ki, mit szeretnék, de a döntés nehéz, hiszen itt még matematikailag sem mindegy, kit támogat az ember (értsd: "elvesztegetett szavazatok"), meg aztán csuda tudja, tényleg kitől mi várható.
Nagyon remélem, hogy olyat sikerül egységesen megválasztanunk, akikkel az ország végre előrébb mozdul, beleértve a kisvállalkozói szektort is, olyannyira, hogy a következő választásnál a jónép bizalmát elnyerve ismét rájuk szavazzunk (márhogy azért, mert olyan jól végzik a dolgukat). De hát reméljük ugye a legjobbakat! :)
Bár tegnap még aggódtunk az időjárás miatt, a mai napon grillezgetéssel ünnepeltük - remélem, nem titok - Balázs harmadik X-ét. :) Tegnap egyébként palacsintatortát készítettem neki, és 30 szál gyertyát kellett elfújnia (nem ám egyszerűen csak számos gyertyákat), de úgy igazából az egész produkció nem érdemel különösebb szót... :D
Lényeg, hogy ma Bazsa faszénen házi hamburgert sütött. Tök izgis, mert először csináltunk ilyet. Több határozott elmélet is létezik rá, hogy mi kell a hamburgerhusiba, mi végül a "csak darált marhahús + só + bors" verzió mellett döntöttünk. Szerintem nagyon fini lett, leszámítva, hogy férjuram jóóól megborsozta, illetve hogy egyik-másik husi kb. 4-5 cm vastagra sikerült. :D
Közben szép lassan a növényeink is teszik a dolgukat. :) A futómuskátlijaim nekiláttak virágozni, a paprika-paradicsom is szépen fejlődik, a salátáimnak is kezd saláta alakja lenni, és az eper, valamint a szamóca is érik. Ez utóbbi egyébként tényleg pici szemű, valódi erdei szamóca, azzal az igazi "erdei szamóca ízzel". Ezt csak az tudja értékelni, aki már csipegetett ilyet például az Őrségben, vagy Erdélyben. :) Az eprünk is egy nagyon zamatos fajta - Huni szüreteli is szorgosan -, olyannyira domináns ízűek, hogy porcukor vagy tejszínhab még csak nem is illene hozzá. Gondolkoztam is rajta, hogy ilyen ízletes gyümölcsök mellé muszáj lesz telepítenünk valami jelentéktelenebb ízű, nagyméretű "műepret" is, ha pl. csak egy nagy tál, lájtos tejszínhabos-eprezésre vágyunk. :P
Azért bosszúságunk is akad bőven, sajnos a vakond rendszeresen kitúr valamit. Most pl. egy rakás krumplit tett tönkre, de lényegében már minden növényből esett áldozatául a kertünkben. :(
A héten Balázs beszerzett a kis ugri-bugris Nyuszinak egy trambulint. :) Teherbírása szerint felnőtt kivitel, de persze nem mi szoktunk minden adandó alkalommal a franciaágyon ugrálni, mint egy nikkelbolha. Így hát a célszemély a Hunorka volt, aki néha repked is rajta párat - persze, csak ha épp nem a számítógépemet konfigurálja át...
Megyek a dolgomra, ahogy publikálom a bejegyzést úgyis még egy rakás dolog fog eszembe jutni, de ez már csak így szokott lenni. :)
Utolsó kommentek