Nem akarok belemenni a témába, de a választások lényegében hozták a papírformát, legalábbis az én papíromét. Igaz, a "győztesnek" nem saccoltam ekkora arányt, de ezen kívül minden más tényező stimmelt.
Szerencsémre a hétfő annyiból laza volt, hogy Balázsnak nem kellett Pestre mennie. Helyette leginkább az önkormiba és a polg.mesteri hivatalba futkostunk, több céllal is - vegyes sikerrel.
Egyrészt az iparűzési adót intéztük, ami még ténylegesen nem lett lerendezve, mióta áttelepült a cég. Ezt csak május 31-ig kellett volna leadni...
A terasz-beépítést illetően elvileg engedély-köteles lenne a dolog, terveztetéssel meg minden, de szvsz fölösleges pénzköltés...
Műhely-ügyben is kacifántos a helyzet. Egy ideje a helyi volt varroda épülete felé kacsintgat a Balázs, de anno mikor beszélt a tulajjal, elég magas árat mondott az ember. Ha mégis sikerülne reális összegben megegyezni, akkor sem tudhatjuk előre, hogy a szakhatósági engedélyek rendben lesznek-e. De ha igen, akkor is fenn áll az esély, hogy bármelyik szomszéd megvétózza a dolgot. Mindezek ellenére nem esélytelen, csak még senki nem látja a dolgok kimenetelét.
Én személy szerint konkrétan kinéztem a telket, ahová műhelyt, bemutatókertet, irodát tudnánk létesíteni, csak éppen erre (még a megvásárlására sem) jelenleg nincsen anyagi keret. A legideálisabb megoldás az lenne, ha lízingelhetnénk, de sajnos ide egyik bank sem adna hitelt, meg aztán megintcsak az anyagiak...
Azért pici jóhír-foszlánykák is adódtak az ügyintézésekből és utánajárásokból kifolyólag. Mint kiderült, a lakóházak 5 m-es magasság-korlátozása a ház oldalfal-magasságára vonatkozik (talajtól mérve a tető csatlakozásáig), így adott szituációban nyugodtan ráhúzhatunk a házikóra egy tetőtéri szintet. Persze jelenleg ettől annyira állunk, mint Makó Jeruzsálemtől, de azért jó, hogy legalább elviekben kivitelezhető.
Szintén elvi öröm, hogy a medence 60 m3-ig nem engedély-köteles. :D Annyi pont elegendő lesz. ;)
Műhely-ügyben egy idei rendelet szerint már nem szükséges működési engedély, így az illetékes hatóságok jópénzért való felvonultatása megspórolható. Persze ennek ellenére ugyanúgy stimmelnie kell mindennek, de azért nem mindegy.
Úgyhogy most ilyen kilátásokkal kell valamit ügyeskednünk, lehetőleg záros határidőn belül, hogy csak a szűk 3 hónap múlva esedékes szülést vegyem alapul. Na az még mindig egy külön talány, de mivel totál zavaros még, hogyan fogjuk megoldani az azt közvetlenül megelőző, valamint azt követő időszakot (ügyintézések, munkák, felmérések, Hunorkázás, háztartás-vezetés szempontjából), senki sem tudja. Felmerült néhány béna lehetőség, amelytől egyikőnk sem túl boldog... :D
Hunor mióta ketrecen kívül éli az életét, totál problémás eset, a maga útjait járja. Elég nagy gondban is vagyok, mikor Balázs nincs itthon, nekem viszont telefonokat kell kapdosnom, ügyeket intéznem, mosnom, miközben Huni meg szabadon garázdálkodik. Egyre zűrösebb dolgai vannak, miközben makacssága is határtalan, hiába szólok rá valamiért, nem hagyja abba. Igaz, a szép szóra (meg kevésbé szépre) Balázstól sem hallgat, de ez még rajtam nem segít. :( Ha elrángatom onnan/kiveszem a kezéből, ahogy arrébb megyek, rögtön folytatja tovább tevékenységét. Ilyenek mostanában pl., hogy kitapossa vagy kiássa (puszta jóindulatból) a palántákat, kétpofára eszi a földet, kiborít dolgokat, szétrámolja az egész lakást, nyakig összevizezi vagy sarazza magát, leszüreteli a sokszor még éretlen epret, vagy épp használhatatlanná teszi a gépemet. És mivel tényleg nem tudom őt sehová sem tenni, viszont egy-egy teendőm (hogy csak alapvető szükségleteket említsek) mindig lesz, ezért marad a napi többszöri átöltöztetés, kimosdatás, ... Elég gáz tényleg, mikor többszázezres összegeket számolok és egyeztetek telefonon, alapterületet számolok, időpontot nézek, mindez teljes odafigyelést igényelne, miközben a szemem sarkából éppen látom, hogy Huni mire készül - vagy már nyakig benne van. Úgyhogy egész nap rohangálok és pakolok utána, próbálom a károkat mérsékelni és legalább a testi épségére vigyázni. Félreértés ne essék, ezek nem eseti dolgok, mindezeket folyamatosan műveli, inkább az a nagyon ritka (örülünk is ilyenkor nagyon), ha egy kis időre egyhelyben van, és ártatlan tevékenységbe kezd.
Erre ma Balázs totál kiakasztott, mikor megjegyezte, hogy őt mennyire idegesíti, hogy nincs rend és tisztaság a lakásban. (Hát még engem!) Azt hittem, az agyam eldobom a kijelentésén, főleg, hogy kizárólag engem okol mindezért. Szerintem gőze nincs róla, miket vívok itt naponta Hunival, időbeosztással és energiával egyaránt. Így a 3. trimeszterbe lépve már nehézkesebben is mozgok, de ez még a kisebbik gond lenne. A helyzetet jól jellemzi pl. az egyik napi eset. Huni kis maszatos mancsocskáival szeret mindent végigtaperolni, és ezalól a tükrök és az ablak sem kivétel. Egyik nap totál lelkesen lesikáltam őket - másnap jött be a srác sáros kézzel... A történet kitalálható. Ez csak egy apró részlet, de mivel sorra mindennel így járok, ezért elhatároztam, én itt átfogó takarítást már csak azután fogok végezni, hogy meglesz a (kis)fiúk szobája, hogy legalább fizikai korlátokat szabhassunk a maradandó eredményű rosszalkodásoknak. Baromira frusztrál a dolog, de addig teljesen fölösleges, mert sokkal tovább tart maga a teendő, mint az eredménye. :S
Tegnap kicsit megijedtem, mert kidobtam a taccsot. Ennek legvalószínűbb oka az lehetett, hogy ha nem is éhgyomorra, de nem tele pocira vettem be egy vastablettát, amit a szervezetem nem tolerált. Akkor eléggé féltem, nehogy valami komolyabb ok legyen mögötte, de úgy tűnik, csak a szokásos "vitamin-allergia" lehetett.
Hozzá teszem, Huni közben végig a sarkamban volt, érdeklődéssel figyelte az esetet, sőt, közben a kezemet is fogta. :)
Egyébként minden nehézség ellenére zabálni való kis ördögfióka, tényleg a szívem (egyik) csücske. Olyan dolgai vannak, hogy gyakran csak pislogunk. Az már rendszeres, hogy reggel összekapdossa a szennyest, és kiviszi őket a fürdőszobába. Ezen kívül elhúzza a függönyt, ha talál valami szemetet a lakásban (vagy pelusozás után), rögtön szalad kidobni, illetve a földön hagyott krémet, törlőkendőt szintén a helyére pakolja. Mindezt anélkül teszi, hogy egyszer is külön mutattuk volna neki, vagy megkértük volna rá. A házimunkában is próbálja kivenni a részét - a maga módján. A szárítóról le szokott pakolni, igaz, többnyire nem a megfelelő helyre. De söprögetésben, felmosásban már profi, vagy pl. egyik nap arra szaladtam be a fürdőszobába, hogy megy a mosógép... Amúgy az sem ritka, hogy a szennyest beletömi, csak sajnos még a színek és anyagok szerinti válogatást, valamint az előzetes folttisztítást nem veszi figyelembe.
Amúgy mindenben jellemző rá ez az önállóság. Igen hamar rájött, hogyan lehet a kocsiban az ablakot le-fel huzigálni. Ha Balázs lehúzza, garantáltan ő is rögtön lenyomja a kis gombját.
Izgágaság terén kisebbik fiúnk sem panaszkodhat. Egész nap ugrál, bújkál, fészkelődik, néha pedig akkorákat rúg belém, hogy akaratlanul is feljajdulok. Nem tudom, normális-e egyáltalán, hogy néha ilyen brutálisakat taszít rajtam. A legjobb, mikor a két lurkó kétoldalról próbál szétkloffolni (és rendszerint ilyenkor jön Balázs a nagy ötlettel: "Hunika, csikizzük meg Anyát!").
Hétfőn megismételtük a jól sikerült hambi-sütést. :) Ezúttal kevesebb bors került bele, így a gyomrom sem égett ki. Belejövünk lassan, mint kiskutya az ugatásba. :) Egyébként tényleg nagyon finom, sok jó belevalóval, hmmm!
Huncus kapott egyik nap két kis strandpapucsot. :) Ez nem nagy hír, de olyan édes rajta, mert teljesen komoly kivitelű, csak éppen miniatűr méretben. :P
Sokmindennel jó lenne most előrébb lépni - az otthonunk és műhely terén egyaránt, de sajnos a lehetőségeink és az időnk is nagyon korlátoz. Ez olyan dolog, amit valahogy majd magunknak kell megoldanunk, mert ezt más nem tudja helyettünk, de legalább kitalálni a dolgok megoldását. Mióta Hunika "szabadlábon" lófrál, azóta sokmindennel el vagyok maradva, a virágaimat is ritkán látogatom, épphogy locsolni van időm. Remélem, a nyáron (ami pedig munkailag is mindig elég zsúfolt) lesz egy kis időnk, és talán még egy kis kikapcsolódása is futja. Nyaralni a változatosság kedvéért most sem fogunk tudni menni, de legalább a Balcsihoz mindenképpen el szeretnék jutni egy kis lazításra, akár úgy is, ha a többi teendőnket háttérbe szorítjuk. Annak sincs értelme, hogy a véksőkig kizsákmányoljuk és széthajszoljuk magunkat - különben mi célja lenne az egésznek.
De most aztán derűre fel, itt a nyár, a grillezések, kerti elfoglaltságok, strandolás (már akinek), lángosevés, szórakozás ideje! ;)
Utolsó kommentek