Délelőtt Telkiben voltunk. Szerintem sok szót nem érdemel a dolog, az általános kérdésre általános a válasz: minden rendben van mindenkivel. Kis törppicúrunkról UH-videófelvétel is készült, Balázs szerkesztgetett is rajta valamit. Szinte semmi érdemleges nem látszik rajta, így nem tudom, publikálja-e majd esetleg.
A vizsgálatok után mentünk a dolgunkra, egész konkrétan különböző faipari gépeket, elsősorban marókat nézegetni. A dolog hirtelen apropóját az adta, hogy az egyik budapesti cég (nem nevezném meg) holnap extra vásárt tart, 30-50%-os kedvezménnyel, meg honlapjukon kamatmentes, önerő nélküli, házi hitelt rebesgetnek. Így hát odamnetünk egy nappal előbb, megérdeklődni a részleteket. Hát mit mondjak, az ürge most még a szokásosnál is lekezelőbb volt, kioktatott minket a cégünk könyvelésének mikéntjéről, meg persze kiderült, hogy azért nem eszik olyan forrón a kását, lényegében minket egyik hitellehetőségük sem érintene túl jól. (Mert amik ki voltak írva, elsősorban kamu, de erről szintén meg akart minket győzni a főnök úr, hogy csak mi vagyunk hülyék, hogy félreértettük.) Szerintem akik benne vannak a témában, ki fogják találni, melyik jónevű helyről van szó, főleg ha hozzáteszem, hogy minket ismételten nem érintett meg a fa iráni szerelmük. :D Na lényeg, hogy inkább otthagytuk a csudába, pont nem volt egyikőnk sem kötözködős kedvében.
Továbbmentünk Gödöllőre (azt hiszem, akkor ezt a forgalmazót sem nehéz kitalálni), ahol már emberségesen, mitöbb, barátilag fogadtak minket (momentán konkrétan emlékeztek még rá, évekkel ezelőtt mikor milyen gépet vett náluk a Balázs). Ami innen kellene nekünk, egy "általános" asztali maró, de Bazsa beleszeretett egy másoló maróba. Ezek amúgy használt gépek lennének. Nem untatom a népet, de ez utóbbival (is) nagyon szép dolgokat tudnánk készíteni, ráadásul nagyon kedvező áron kínálják. Ez utóbbin most eléggé agyalunk, bár a vásárlás ellen szól, hogy ilyesmit most épp nem terveztünk volna venni, de azt hiszem, ez alkalmi vétel lenne, főleg ennyiért.
Összességében már sok-sok milliót visszaforgattunk a cégbe. Sokszor egy-egy nagyobb gép vagy autó vásárlása után azt hiszem, innentől meglesz minden, de aztán csak felmerül mindig valami olyan újítás, vagy egy megrendelői igény, ami arra sarkall minket, hogy megintcsak beruházzunk valami újra. Azt hiszem, ennek már sosem lesz vége. Ilyenkor mindig megüt a guta, hogy ennyi pénzből már mimindent csinálhattunk volna, de persze akkor biztos, hogy nem tartanánk még itt. Azért ilyenkor büszke vagyok, hogy a nulláról meddig jutottunk már. ;) Elsősorban nem anyagilag, hanem színvonal terén értem.
Azt hiszem, elteszem magamat holnapra, ismét zúzdás nap vár ránk. Ma is eléggé lezsibbadtunk, Huni megint igénybevett minket. Gödöllőn pl. végigpróbálta a gépeket, volt is belőle balhé, hogy eljöttük.
Remélem, hétvégére szép időnk lesz, mert báránysztéket szeretnék sütni! ;)
Utolsó kommentek