Látom, már több mint egy hete nem írtam (főleg, hogy Bazsa még azt is unpublikussá tette, amit írtam), aggódik is rendesen a nép. Pedig semmi extra nincs, kitalálható, hogy mi a helyzet. Mióta Hunika egész nap szabadlábon van, azóta nincs időm semmire, a blogolásnál fontosabb teendőkre sem. A héten is többnyire úgy teltek a napok, hogy Balázs hajnalban elmnet Pestre, reggel Hunival keltünk, próbáltam mosást, reggelit, pelusozást, miegymást menedzselni, és olyan de. 9 óra tájban már sík ideg voltam. Estére mire Baláts hazaért, szinte minden nap az idegösszeropi határára kerültem. Amúgy Huni tényleg tehetséges, ha a szülők kiborításáról van szó, de inkább nem mondok semmit, a többség szemében mindez hiteltelen, mert társaságban, vendégségben azért nem szokta hozni a formáját. Most hétvégén ismét megállapítottam, hogy Balázst is pillanatok alatt képes eljuttatni arra a pontra, amikor az önkontrollja már vészes fázisba kerül... :D Persze ez nem pozitívum, de az én szemszögemből megnyugtató, hogy nem bennem van a hiba. ;) Az tény, hogy Hunorka a kortársaihoz képest nagyon eleven, csibész, vadócka. A téma megint felötlött bennem, hogy esetleg hiperaktív a srác, de végülis megszavaztuk - már így családon belül - hogy nem az, ellenben szó szerinti értelemben valóban "hiper-aktív". :) (Értitek!)
A mai napon gazoltunk egyet, elsősorban a kukorica között szelektáltuk ki a parlagfüvet. Az elmúlt napok nyirkos időjárása igen kedvezett neki. Huni is nagyon segíteni akart, mivel többnyire ilyenkor inkább a haszonnövényt ragadja meg, ezért elvonult egy parlag területre, ahol nyugodtan dolgozhatott mindenféle kár nélkül. ;)
Közben céges ügyekben is folyamatosan teszünk-veszünk, szervezkedünk. Különböző reformok és előrelépések vannak kilátásban, de ezek részleteiről még megintcsak nem lenne ildomos írnom.
Időközben kicsiny vállalkozásunk is elfújhatta hatodik gyertyáját a képzeletbeli tortán. Persze csinnadratta nem volt, talán majd a 10. szülinapra csinálunk valami partyt, ha eljutunk odáig. Egyelőre, így túl az év eleji válság-helyzeten esélyes, hogy el is jussunk odáig. Sokmindent megértünk már, munkánk azért még akad folyamatosan, tele vagyunk ötlettel, lehetőségekhez mérten lendülettel, ezért én bizakodó vagyok a jövőre nézve. Majd elmúlik. :P
Magánéletileg is elég sokmindent meg kellene oldanunk. Én már nemigen bírom Hunival, szülésig is ki tudja, mennyi van még hátra (maximum 2,5 hónap), így sürgős lenne minél előbb előrelépnünk a témában.
Huncusnak vettünk pénteken egy medencét. Este felfújtuk, megtöltöttük, itt áll a teraszon - persze másnaptól jött a rossz idő. :(
Holnaptól megy tovább a taposómalom. Előre gyomoridegem van, mert persze mosnom megintcsak kéne, de Huni mellett képtelenség bepakolni (nem részletezem a szitut, már a mosógép-tömítőt is leszaggatta megint). Balázs szerint magamra kéne olyankor zárnom a fürdőszoba-ajtót, de hát ez finoman szólva is kockázatos ebben a lakásban. Meg persze a szokásos hétfői telefon-áradatra is számítok, egyszerűen nem tudom mindezt megoldani Huni mellett. Mindegy, nem megyek bele a részletekbe, mert csak magamat hergelem fel...
Utolsó kommentek