Tegnap végülis szerencsénk volt, egész nap sütött a nap, így Hunika futtatásával sem volt probléma. Persze estére már kellően kimerültem szokás szerint, de azért nagyátlagban nyugalmas napnak volt mondható a tegnapi. Ezzel szemben hallottam, Budapesten (illetve országszerte) mekkora vihar volt, úgy látszik, csak a mi kis "szigetünkön" könyörültek meg az égiek.
A festők délután végeztek, szerintem nagyon szép lett a szoba, amennyire csak lehet óvjuk is minden(ki)től...
Este Balázs összedugdosta a "nagy gépet", így nekiállhattam bepótolni az elmaradt teendőimet, mint szerződések és árajánlatok megírkálását, adatbázis bepötyögését, és egyéb adminisztratív teendőket. El is múlt éjfél mire végeztem, de legalább a szerződéseket postakészre össze akartam állítani. Nagy jókedvemben még blogolni is szerettem volna, de aztán leragadtak a szemeim, és inkább reggelre halasztottam (volna).
Ma reggel viszont nagyon padlóra kerültem. Nem is tudom, mikor keseredtem el utoljára így, de utólag gyanítom, hogy az elmúlt kemény napok most jöhettek ki rajtam. Történt ugyanis, hogy be kellett mennem a szobába, és nem részletezem, Hunor jött, és zsíros mancsocskával megfogta A FALAT!! Annyira kiborultam, hogy veszekedés helyett csak a zokogás tört rám - igaz, ezt látva Huninak ez nagyobb büntetés is volt, mintha jól elvertem volna. Jött is aztán vigasztalni, bújni, nyalizni, de azért kellett némi idő, mire összeszedtem magamat romjaimból.
Utólag biztos sokan okoskodnak majd, hogyan kellett volna elkerülnöm, de ez kivédhetetlen volt. Most már annyira nem aggaszt, de azt még nem tudom, hogy fogjuk eltüntetni - vagy csak bútor kerül elé.
Amúgy Hunikám egyre komolyabb, önállóbb. Mindenben segíteni akar, a szennyes és szemét kidobása lényegében már az ő reszortja, de olyan teendőkben is minden áron részt akar venni, amiben még kevésbé rutinos, mint pl. mosás, teregetés, ruha elpakolása. Mindezzel nem kevés plusz munkát okozva nekem, de azért adódnak vicces helyzetek is, mint pl. ma hajnalban: Balázs vihogva fedezte fel, hogy a fehérneműs fiókjában volt a szennyes pólója. De az sem ritka, hogy Huni sutyiban lerángatja a szárító tartalmát, majd a szennyestartóba halmozza őket. Vagy egyik nap, mindenáron helyre akarta tenni a ruhákat, én meg beküldtem vele a hálószobába, mondván, hogy tegye be Apa fiókjába. Igenám, csak éppen az "Apa fiókját" felejtettük el előzetesen definiálni, mire ez eszembe jutott, már több napnyi különböző fazonú és méretű ruhadarab került elő az éjjeliszekrényem fiókjából. A fiók az stimmelt. :)
Új szokása a srácnak, hogy napközben rendszeresen odaszalad hozzám, és nagyon szorosan megölelget. :) Ezt leginkább különböző szituációkban teszi, mint pl. ha valami sérelem éri, vagy engem akaszt ki a rosszcsontságával, de gyakran spontán is. :)
A csúszdázásnál mindig ott kell állnom, de azért rátámaszkodnom, megfognom nem szabad, mert morgolódva lepiszkálja a kezemet. Viszont túl messzire sem mehetek, mert azért megintcsak mérges lesz. Ezért aztán tegnap odavittem egy széket, így mindenki jól járt. :) Azóta ha csúszdázni akar, csak odarángat, és int, hogy üljek le a székre. ;)
Utolsó kommentek