Tegnap este miután elcsitult a nép, szerettem volna még egyet blogolni, de balszerencsémre (?) éppen akkor ment el a net, így kénytelen voltam én is nyugovóra térni.
Szerdán már 10 óra előtt ideértek a Mamáék, akiket Hunika olyan lelkesen várt. :) Igaz, addigra már 2x kiszórta a lisztet a konyhában, de ezen már ki sem akadok... Egész nap játszott, rohangált a lurkó, szerencsére a változékony idő ellenére azért elég sokat kint lehetett a kertben. Rékáék még a Balcsira is lementek, igaz, úgy hallottam, csak térdig jutottak a nem éppen langyos vízben. :P Benó mindenféle klassz fotót készített, de hát csak nem került még semmi ki belőlük, pedig lelkesen várjuk őket! :)
Az elmúlt napok esős időjárása nagyon kedvezett a kabakosoknak, a rokonságnak szép adag tököt, cukkinit, patiszont és uborkát tudtunk küldeni. Persze jututt még egyéb zöldségféle is a nem éppen parányi kertünkből.
Réka szerint Huni logikai és szellemi képességei megelőzik a korosztályát, és ennek is tudható be, hogy a beszédre eddig még nem jutott kapacitása. :) Nagyjából én is így gondoltam, de azért megnyugtató ezt "szakembertől" is hallani. ;) Nem mintha a beszélni valóval ne érne még rá bőségesen, de azért nagyon kíváncsiak vagyunk már rá.
Csütörtökön Telkiben jártunk, aminek én különösebb jelentőséget nem tulajdonítok, de a hozzátartozók ilyenkor élnek-halnak, hogy egy kis friss információhoz jussanak. Igazából semmi extrával nem tudok szolgálni, mert ez leginkább csak terhesgondozás (méricskélések, UH, néha egy gyors laborvizsgálat). Akiket ez a része megnyugtat, semmi negatívumot nem fedeztek fel, ez alapvetően azt hiszem, jónak mondható.
A doki felhívta a figyelmemet, hogy most már jó lenne, ha csak az oldalamon, lehetőleg a baloldalon aludnék. Ennél rosszabbat nem is kérhetett volna. Már évek óta csak a hasamon tudok aludni, mióta nagy a pocakom, leginkább a hátamon fekve szenderedek el, ami nem túl jó. De hogy baloldalon mennyire nem jön össze az alvás, arról az átforgolódott éjszakák tanúskodnak. Végül mikor elalszom, garantált, hogy valami tiltott pozícióban fekszem, úgyhogy majd két kardot szúrok magam mellé, mint a mesében a herceg (vagy szegénylegény? már nem emlékszem).
Tegnap Balázs hajnaltól késő estig távol volt, így Hunika megintcsak egész napos programot jelentett számomra... Igyekeztem kézben tartani az eseményeket, de aztán befutott egyszerre több sürgős hívás, közben még Balázzsal is kellett egyeztetnem egy felmérés-címet, és egy e-mailt is vártak tőlem. Mindez teljesen egyszerre, túl sokáig nem is tartott az egész, de mire kijutottam a szobából (a gép elől), a konyha már megintcsak lisztben úszott, a fürdőszobában letekert WCpapír-tekercsek, melyek egy része a WC-be volt betömködve. A helyzetet plusz súlyosbította, hogy a rosszidő miatt tegnap egész nap nem tudtunk kimenni a kertbe.
Persze mindezek mellett a munkáknak, ügyintézéseknek is folyamatosan kell mennie, amiket elsősorban akkor tudok csak intézni, ha Huni alszik. Pedig egy kis lazítás ránk férne. Balázzsal álmodoztunk is mostanság, hogy milyen jó lenne elmenni egyet nyaralni, már 6 éve nem voltunk sehol. Őszintén szólva ez a lehetőség egyre távolabbinak tűnik. :S Nem is annyira a rávalót nem tudnánk előteremteni, mint amennyire a munkák szüneteltetése jelentene ledolgozhatatlan bevétel- (nemevzzük működési kiadás-fedezetnek) kiesést. De ezzel szerintem sokan hasonlóan vannak a vállalkozói szektorban, és ez a helyzet nem is fog változni, amíg alapvető, állami szintű változások nem történnek. (Magyarán jól megszívtuk ezzel a drága kormánnyal.)
Talán a jövő hetünk kicsit lazább lesz munka-szempontból, így az intéznivalóinkra is fordíthatunk egy kis időt. Valamint a hétvégén lejöttek Balcsira a Viviék is, úgyhogy szerintem Hunika is élhet majd egy kis társasági életet. :)
Jelenleg mi is a kertünkben termett javakat élvezzük, Balázs zöldbab-főzeléket, tökfőzeléket és kovászos uborkát készített. Talán már hamarosan kukoricánk és dinnyénk is lesz! ;)
Utolsó kommentek