Legnagyobb örömömre pénteken Balázsnak reggel nem kellett Pestre mennie. :) Igaz, elsősorban nem az én örvendeztetésemre maradt itt, hanem mert sürgős intéznivalói akadtak az önkormányzatban Földváron, aznap pedig csak délelőtt volt ügyfélfogadás. De hát ilyen vagy olyan okból, nagyon örültem tényleg, hogy végre hármasban lehettünk! :)

Huni az előző két napon állítólag példásan viselkedett a vendégségben, mindezzel kissé hülyévé téve minket... Különösen a pelusozásra való tekintettel, állítólag nemhogy megszökött volna menet közben, de még ő feküdt fel szépen, önként az ágyra a folyamathoz. Ilyenkor persze esz minket a penész, egyrészt bosszantó, hogy itthon miért nem tud ilyen jófiú módjára viselkedni, másrészt meg hülye érzés, ahogy hiteltelenné tesz minket, legalábbis ami a róla elmesélteket illeti.

No de aztán nem úgy itthon. Bizonyára a kimerültség is ekkor jött ki rajta, valamint a 2 napnyi rosszalkodás-mentességet is pótolnia kellett, mert péntektől már kifejezetten elviselhetetlenül viselkedett az úrfi. Magyarán a végére csak meglett ennek a két nap nagy szabadságnak is a böjtje, de hát mit lehet tenni. Talán ez is közrejátszott, mikor Balázs pénteken végül úgy döntött, hogy délutánra ismételten lepasszoljuk Hunit a nagyszülőkhöz (ördögi kör), mi pedig elmegyünk egyet kikapcsolódni. A valóságban az elsődleges motíváció persze mégiscsak a munka volt, hiszen így hogy nem ment, a hétfői anyag sem lett befejezve; továbbá lett volna egy olyan szándékunk is, hogy véégre újra eljuthassunk moziba, aminek így előre láthatólag augusztust követően megint legalább 1-2 évig nem lesz esélye. Így a műhelymunkák végeztével neki is indultunk a "randinak", de igazából nézhető film nem akadt, ami még érdekelhetett volna minket, azt már épp nem játszották aznap. Így végülis egy kiadós PizzaHut-ozás lett a dologból. :P

Benó bevonásával végülis sikerült normalizálnunk a - részben szabi miatt - túlságosan hosszúra nyúlt munka-átfutási időt. Így most ismét normál időn belülre tudunk időpontokat osztani, valamint ezt kihasználva Bazsa ma megint megspórolt egy pesti utat. ;) Persze ez megint nem azt jelenti, hogy itthon heverészett, fűnyírást követően igyekezett ismét az önkormiba, ezúttal műhely-ügyeket intézni.

Tegnap volt Mesztegnyőn a X. Rétesfesztivál. Ezt idáig nagyjából sikerült is észben tartanunk, ám tegnap egészen délutánig egyikőnknek sem jutott eszébe, akkor is csak véletlenül. Először sopánkodtunk is miatta rendesen, mert nagyon szerettünk volna az idén is eljutni, ott viszont általában már kora délutánra végetérnek az érdekességek, elfogynak a jobbfajta rétesek. De végülis arra jutottunk (így 4 óra táján), hogy próba cseresznye, hátha még sikerül befalnunk mégis egy kis rétest. :P Így gyorsan autóba pattantunk, és egy órán belül oda is értünk. Szerencsénk volt, mert az idei alkalommal kicsit nagyob szabású volt a rendezvény, így még rétes is akadt bőséggel. :) Mit mondjak, finomat ettünk, Hunorka is tolta befelé szaporán a kétfelől csavart, házi tésztájú tekercseket. Végre volt alkalmunk megkóstolni a tökös-mákosat is.

Múlt éjjel (pontosabban most hajnalban) ritka nagy hülyeséget álmodtam. Valami autószalon megnyitóján voltunk, ahol az eladóteret a hőségre és fesztiválra való tekintettel elárasztották vízzel, ott strandolt mindenki. De ami külön csúcs, hogy ott volt a Tomika is a Syncopát képviselendő, csak éppenséggel ezúttal hod-dogot árult valami kempingasztalról. :D Én meg mentem neki besegíteni, meg kérdezgettem őt a technikai részletekről. Ez már tényleg a vég lenne? :D