Pénteken végülis nem is olyan korán értek haza a fiúk mint jósoltam, mert bár Balázs már délután végzett, Huni indulásával elpiszmogták az időt Keresztúron.
A várva várt hétvégét végre együtt tölthettük, bár közel nem volt olyan felhőtlen, mint szerettük volna. Valamilyen formában mindenki idegroncs volt. Huni továbbra is egyre nyűgösebb, hisztisebb, mondjuk úgy, elviselhetetlenebb, amitől Balázs totál ideg volt már (tény, hogy nem alaptalanul), mindezeket látva én meg csak szomorkodtam, mert az őrjöngő, kiboruló fiacskámon nem nagyon sikerült segítenünk, Bazsa meg már a haját tépte a végén... Valójában amellett hogy mindenki tiszta ideg a makacs, hisztis természetétől, nem tudok rá haragudni, leginkább sajnálom. Ettől az állandó hurcolászástól teljesen felborult a napirendje, már a - korábban teljesen problémamentes - elalvásokkla is gond van. Remélem, hogy ez a hülye helyzet rövid időn belül megoldódik, és akkor végre megint mindenki örülhet mindenkinek. :P
Nagyon jó lenne már megoldani a többi, szülést megelőző teendőnket is, hogy csak a gyerekszobát, Hunorka-ágyat, műhelyt és plusz munkaerőt emlegessem. Sajnos most már tényleg nem tudhatjuk, mennyi időm van hátra, és bár elképzelhető, hogy még talán egy teljes hónap is, de ha ma-holnap mégis beindulna, akkor elég nagy bajban lenné(n)k, fogalmam sincs, mit tennénk ebben a helyzetben.
Közben maga a szülés ténye sem valami szívderítő, egész konkrétan nálam a fogorvoshoz hasonló rettegés tárgya. A legborzasztóbb benne, hogy semmilyen szempontból sem kiszámítható. Az időpont sem, de maga a dolog módja sem. Igazából nálam most nagyjából 50-50% körül van a "sima" szülés vagy a császármetszés esélye, ha csak nem döntünk mégis határozottan ez utóbbi mellett. (Halkan jegyzem meg, egész az utóbbi hónapokig az első verzió fel sem merült, de most már kíváncsiságból, praktikai és anyagi okokból ezt is számba veszem...)
Alapvetően igyekszem nem gondolni az egészre, és tényleg nem foglalkozni vele (ezidáig mindenki csak pislogott, mikor azt sem tudtam soha, éppen hányadik hétben járok), de most már egyre inkább kikerülhetetlen a téma, amire a hamarosan sűrűsödő kötelező orvosi látogatások is szorgosan emlékeztetik az ember lányát. Borzalom! Hogy mibe lettem belerángatva már megint...!
Időközben a körtecefre szép folyós-rotyogóssá változott, Balázs legnagyobb örömére. De mi persze ezzel sem értük be, férjuram úgy döntött, hogy a bodzát is muszáj lesz hasznosítanunk. Magáról a végtermékről azt érdemes tudni, hogy szívgyógyszerként is alkalmazzák, és aranyárban adják, ami nem is véletlen, mert rengeteg munka van vele. Azokat a kis borsszemnyi bogyókat egyesével le kell szemezgetni, és bizony nem túl szapora munka. Nekünk kettőnknek egész napos munka árán sikerült egy fél kishordónyi (kb. 16 liter, azaz kb. 16 kg) termést összebogyorásznunk. Magának a trutyinak nagyon szép mahagóni színe van, ami éppenséggel nem túl előnyős, mert erős színe miatt a lakmuszpapírról nem sikerül leolvasnunk a pH-értékét.
Úgyhogy a szombati napunk teljes egészében ezzel telt.
Én viszont hétvégén nagyon szerettem volna levinni a srácot a Balcsira, legalább ő élvezze a strandolás örömeit. De Balázs ilyen-olyan ürügyekkel ellenszegült, amiért meg is haragudtam rá. Ezek között voltak elfogadható érvek és szimpla nyöszörgések is, kezdve a napsütés utálatától az "amíg nekem kell rohangálnom a srác után, addig én döntöm el, hogy mikor megyünk"-jelmondatokig. Úgyhogy sajnos nem lett semmi ebből a hétvégi "nyaralásból" sem. Ami még kellően szíven ütött, hogy szerinte amíg a cégünk meglesz, addig ne is álmodozzak nyaralásról... Ezt én többnyire el is fogadom, de momentán éppen ezért szerettem volna legalább néha a partig eljutni. Na mindegy, sokat nem tehetek ez ügyben, csak a gyermekek létszámának növekedésével valahogy egyre távolabbinak érzem a jövőbeni nyaralásunk esélyét.
Pedig a hétvégén, különösen a tegnapi napon igazán durva kánikula volt! Nem is véletlenül vágytam volna a víz mellé, majd megfőttünk még a lakásban is. Napközben kint (árnyékban) 32, bent 28°C körüli hőmérsékletet mértem. Sokan gyakran kérdezgetik, hogy bírom a hőséget. Hát most meg kell mondjam, kifejezetten rosszul. Tegnap csak 1-2x kényszerültem kimerészkedni nappal a szabadba, de minden alkalommal majd' elájultam, nagyon fulladtam és szédültem. A végén már a házban is, mert eléggé átmelegedett.
Tomika hallva a helyzetet, lelkesen ajánlkozott, hogy ő szívesen levinné a Hunorkát strandolni, de sajnos egy ilyen megmozdulásnak alapvető technikai akadályai vannak, kezdve azzal, hogy Huni mellé mindig kell egy "szakember", pl. peluscsere végett, egy jól futó személy az üldözésekhez, és nem utolsósorban gyerekülés, ami nálunk elég fixen be van építve. Úgyhogy ebből az akcióból sem lett sajnos semmi. Mérgemet enyhítendő, azért odáig szelidült a helyzet, hogy este még lekolbászoltunk a partra egy kis hambi-fagyi és séta végett, amit Huni igyekezett a szokásos és elengedhetetlen sóderdobálással (a Balcsiba) tölteni.
Szó ami szó, én már jó régóta nem tettem fel képeket, igaz nem is volt mit. De jelenleg nem is töröm össze magam, mert hétvégén Benó nagyon belehúzott :P , és több fotót is felrakott a blogjára, többek között a jó múltkorjában nálunk töltött napjukról. Így aki Hunorkát akar látni, ott lesse meg! ;)
Idő közben azért a terményeink hasznosítása is folyamatba lépett. Különböző fajta paradicsomaink és paprikáink érnek, illetve a zöldbab, tök is állandó alapanyagok. :P Fent egy brutálisan nagy sütőtökünk is képződött, amiről majd mindenképpen készíttetek fotót is. Akkora, hogy én biztosan nem bírnám el, de valójában még azt sem tudom, hogy fogjuk onnan lehozni, vagy mit csinálunk vele. Valószínűleg talicskával kell leszállítanunk, és sok kisebb darabra szétfűrészelve osztogatjuk majd el. (Megjegyzem, Balázs szerint még mindig növésben van a kérdéses darab.)
A kánikula miatt szükségessé vált az ismételt locsolgatás. Bár én korábban szinte kivétel nélkül minden este végiglocsoltam a virágaimat és a lenti kis veteményes-részt, sajnos most már nem tudom ezt megtenni. Persze Balázs leszögezte, hogy jövőre az automatizált locsolást is mindenképpen meg kell oldanunk, de én már csak úgy vagyok vele, hogy "csapd a listához!" (amelyen a házbővítéstől kezdve a medencén, kemencén át a kertrendezésig minden szerepel). Egyszer azért talán majd utolérjük magunkat.
Utolsó kommentek