Már megint egy hete nem bírtam írni, bárhogy is erőlködtem. Szinte sosincs egy összefüggő szabad órám, azért meg nem rajongok, hogy csak belekezdjek, és napokkal később fejezzem be. Most viszont Huni alszik, a legsürgősebb telefonokat és e-maileket lerendeztem, a mosógép megy, a fontosabb házimunkákat összepiszmogtam, Rékáék ejtőznek, kimenni nem lehet a hőségben, úgyhogy ennyi belefér.
A múlt hét első fele dolgosan telt. Benó helyettesített, így különösebb kimaradás nélkül folyamatosan mehettek a munkák.
Csütörtökön Telkiben jártunk. A leletek lényegében rendben, szokásos protokoll, a fontosabb dolgok normál értékeket mutattak, a CTG tökéletes. A dokim viszont az előzményekre való tekintettel nem igazán javasolta a szülést (csak ha nagyon szeretném), mert előre láthatólag megintcsak nem lennék rá képes. Úgyhogy vszeg ismét császár lesz, bár még választ nem adtunk ez ügyben, igaz, ez nem is sürgős, az utolsó utáni pillanatig ráér. Talán nem programozott császár lesz, mert Balázs nagyon ellenzi, hogy mi határozzuk meg a gyermek születésnapját. :) Ez mondjuk érthető.
Aznap délután pesti lóti-futijainkat is igyekeztünk lerendezni, és ha már be kellett jönnünk a fővárosba, elvittük a srácot az állatkertbe. :) Kissé nyűgös volt mindenki a nagy meleg és tömegnyomor miatt, meg Hunit is vonszolni kellett, de mind emellett elég jó volt, Hunikának is tetszett, hiszen az állatokat ő is szereti. Különösen a fókák tetszettek neki, az akvárium falán át néztük őket, ahogy az orrunk előtt úsznak el. Még "elsuhanó" hangokat is adott hozzá. :) Meg fagyit is kapott, ami újabban nagyon bejön neki. :P
Végülis Benóék már pénteken lejöttek. Igaz, mi éppen a körte tartósításával voltunk leginkább elfoglalva, olyannyira, hogy a program (nevezzük szerencsétlenkedésnek) éjszakába nyúlt. Ráadásul éjjel megint ment a ramazuri a kocsmában, éjfél tájban még a rendőrséget is ki kellett hívni, de sokat nem ért a dolog, aludni nem lehetett tőlük.
Közben már a jövő heti zúzda is kezdett körvonalazódni, mert péntek reggelre annyi felmérés-kérés gyűlt össze, hogy pár óra leforgása alatt a hétfő esténk (+ délutánunk) totálisan be is telt. Elég sok érdeklődés és árajánlat-kérés is volt, most hogy lenne ezer más dolgunk, beindult a szokásos nyár végi dömping. (Általában ilyenkor jön vissza mindenki a nyaralásból, valamint iskolakezdés előtt még szeretnék megcsináltatni a galériát.)
Szombaton meg kisebb barkácsszakkörbe kezdtünk, ahol újra ráébredhettem a közlekedőedények alapvető fizikai törvényeire. :D (Balázs egy olaj-derítőt készíttetett velem, kissé furmányos megoldással.)
Napközben főztünk (illetve leginkább Bazsa főzte) egy jó kiadós, bográcsos birkapörköltet. Igazán finom lett! :)
Este végre lazítottunk egyet, és az egyik kedvelt lellei fagyizónkba gurultunk el. :) Mi tagadás, ez már hiányzott a boldogságomhoz. :P (A fotó Bencétől származik.)
A vasárnap igen jól sikerült. A borongós, zimankós időben elindultunk a Szent György-hegyre, meglesni a bazaltsípokat. Tihanynál komppal keltünk át, amit Hunor nagyon élvezett, hiszen ilyenkor mindig látni egy csomó izgalmas dolgot, pl. sirályokat, meg sok vizet. :)
Mire odaértünk - elsődleges - úticélunkhoz, már igen szép, derűs időnk volt. Benóék végigmentek a kijelölt tanösvényen, mi a terep nehézsége miatt csak az út egy részéig jutottunk, ami egy jégbarlanghoz vezetett (a fotó is itt készült). 
Kialakulását tekintve nem igazi barlangról van szó, mert a bazaltkúpok leomlásával közrezárt üreg alkotja. De az tény, hogy a "lyukban" kifejezetten hideg van. Maga a kis túra nagyon jó volt, én már kifejezetten ki voltam éhezve rá, és Huni is nagyon élvezte, mindenre rácsodálkozott - leszámítva, hogy néha megmakacsolta magát, és akkor cipelni kellett, máskor meg életveszélyes mutatványkánt előre rohant, nem hallgatva ránk (ahogy szokta).
Mivel mi az orgonasípokig nem tudtunk eljutni, a lenti fotó szintén Benó tárából származik.
Utána még kolbászoltunk egyet, szolid éttermet hajkurásztunk. Jóllakott pocakkal Tapolcára vettük az irányt, ahol még szerencsésen éppen bejutottunk a tavasbarlangba. Sajnos a fiúk nem merték levinni méregdrága masináikat a 100% körüli páratartalomba, így a fotó csak illusztráció, netről szedtem (minden esetre ott készült).
A csónakázás nagy élmény volt (bár én kb. 10 évvel ezelőtt már jártam itt), Hunornak is nagyon tetszett, pedig előtte nagyon nyűgös volt, féltünk is, Balázs már-már ott tartott a beszállás előtt, hogy inkább kimegy vele. De aztán megkockáztattuk, és szerencsére az élmény lekötötte őfelségét. :) Gyanítom, ide máskor is fogunk még jönni. :)
Hazafelé beugrottunk Kékkútra, a Theodora-forrásból iszogatni.
A mai nap (hétfő) a várható zúzdával indult. Jó sok telefon, és egyéb megkeresés érkezett, köztük ezúttal több rendhagyó, egyedi eset. Közben a hétvégén felgyülemlett háztartási teendőkkel is birkóztam, még szerencse, hogy Rékáék átvállalták a Huni-pesztrálás jelentős részét. Így ma nem is vitte magával őt a Balázs, ami szerencse, mert ma is fél 5 körül indult, és este 10-nél előbb nem is várható, így, hogy szerencsére még Huniért sem kell rohangálnia. Szegénykém jelenleg is a felméréseklet gyűri, bár így elnézve az időt (18:30) lassan-lassan elfogynak mára...
A juniorok (Hunika, Réka, Benó) éppen játszótéren vannak. Már délelőtt is elmentek, az alábbi képeket is ekkor készítették. :)
Utolsó kommentek