A keddi családos pesti turnét igyekeztünk minél hasznosabbá tenni, nagyjából sikerült is. Én egy kis pihenést is beiktattam, ha már túl sok hasznos teendőt nem tudtam ott végezni. Mondjuk a munka-folyamatokat is próbáltam azért asszisztálni, de csak csökkentett módban, mert a teljes levelezésemhez, szerződésíráshoz, ügyfél-adatbázishoz ott nem férek hozzá, így leginkább csak offline módban (telefonon, munkalapokból) tudtam szervezkedni. A szülés körüli teendőkkel annyi előrelépésünk volt, hogy az aktuális ruhanemű-szükségleteinket kielégítettem a készletemből (exbolt). :P Illetve délután még Balázzsal egy hajnyíráson is átestünk. Legalább csinos legyen, mikor elájul a műtőben...
Hazaérve végülis igyekeztem pótolni az egésznapos kiesést, de mire mindent megírtam, összeszedtem, addigra már késő éjjel volt, így összességében nem mondanám pihentetőnek a napot. Szerda hajnalban megintcsak kelni kellett, teendők ide vagy oda, nem lett volna szívem egyedül hagyni érzékeny lelkű fiacskámat.
A szerdai napom így megintcsak félig-meddig terméketlenül telt, de legalább láttam Hunin, hogy örül nekem. :) Illetve, hogy visszatérjek egy már elcsépelt témára, most személyesen is szembesülhettem vele, hogy milyen jófiú tud lenni idegen közegben, kontra milyen engedetlen, ha én kérem valamire. Ha ott vagyok, illetve más is, akkor pedig többnyire átlagolódik a dolog. (Megnyugtatásként Évi egyébként igen hasonló helyzetről számolt be a Bálinttal kapcsolatban.) Minden esetre erre továbbra sincs semmilyen épkézláb ötletünk, neveletlennek éppen nem mondhatnám a kölköt, hiszen Balázzsal tényleg mindent megteszünk a makacssága megtörésére, amin persze a kívülállók csak röhögnek, mert így továbbra is azt hiszik, hogy nálunk mindent szabad neki. De ezt a csontot már tényleg több oldalról, többször körülrágtuk, fölösleges is pazarolni rá a karaktereket.
Azért az elég aggasztó érzés, hogy ott tengek-lengek tétlenül, miközben otthon egy rakás dolgom lenne. Hogy csak párat említsek, mosnom kellett volna, a postát (foglalókat, szerződéseket) már második napja nem tudtam átvenni /emiatt reggel már a bálványosi postáról hívtak fel, hogy mikor hozzák ki/, pakolásznom kellett volna, a kórházba előkészíteni ezt-azt, kedden védőnőhöz kellett volna mennem, a munkákkal kapcsolatban előre megszervezni amit lehet, stb.
Még szerencse, hogy mára be tudott ugrani a Benó, mert ezekkel a pesti lófrálásokkal mindhármunknak kiesik a teljes napja. Reggel az előző kétnapi kihagyásnak megfelelően nagyon pörgősen indult a nap. Időközben befutott a posta is, az átutalásokat is meg tudtam nézni, így volt egy rakás írkálnivalóm, közben több mosást is be kellett volna pakolnom, Balázs is ment volna az intéznivalói után, meg aztán soron kívül a védőnőt is meg kellett keresnünk Kerekiben, mert többet már valszeg nem tudok vele találkozni a szülést megelőzendően.
Ami az ilyen egy-egy "szabad" napjainkat illeti, sokan úgy vannak vele, hogy de jó nekünk. Pedig a valóság az, hogy ilyenkor a legritkább esetben pihenünk csak, általában Balázs is hivatalos ügyeket, vagy helyi tennivalókat intéz (éppenséggel mindig van mit), de még ha egész nap aludna, akkor sem lenne sok irígylésre méltó a helyzetében, hiszen az állandó, 5-6 óra alvással, legalább 12-16 óra munkával töltött napok között már létszükséglet egy-egy szusszanás...
Persze ilyenkor, illetve hétvégén általában még csak véletlenül sem sikerül elintéznünk semmit. Így van ez a műhellyel, a Huni kiságyával, a fűtésszereléssel, és minden mással is. Nonszensz most már tényleg, hogy folyamatosan fullon járatjuk magunkat. Egyelőre nem látom a kiutat a mókuskerékből, ez úgy tűnik, csak egyre zúzósabb lesz.
Valójában ma van a 4. házassági évfordulónk is, de erre már tényleg csak gondolati szinten tudtunk egy kis időt fordítani. Illetve este megejtettünk egy családi fagyizást Lellén, amit azért Huni is értékelt. :) Igaz,mi már közös megbeszélés alapján mellőzzük a különböző ajándékozgatós külsőségeket, de azért egész nap melegséggel töltött el az évfordulónk gondolata. :)
Holnap ismét hajnalban mehetünk, de mit ne mondjak, nagyon nem örülök neki. Most már nagyon össze kéne készülődnöm a szüléshez is, de minderre már csak a hétvégén lesz egy kis időm, mert azt követően a tervezett napig megintcsak munka lesz, melyben - a hétfői dokilátogatós nap kivételével - Balázsra is szükség lesz, így Huni is megy, és vele együtt én is kénytelen leszek. Huni lelkiüdvén túl a védőnő is megjegyezte, hogy figyeljek rá, hogy most már ne maradjak felügyelet nélkül. Ráadásul, holnap még egy "vendéget" is viszünk magunkkal, munkalátogatás céljából. ;) Majd eldől, hogy hanyatt-homlok elmenekül, vagy tetszik neki. :P
De most már tényleg elteszem magamat holnapra, mert 5 óra múlva kelnem kell. Jóéjszakát!
Utolsó kommentek