Végülis nem jött össze a csütörtökről péntekre tervezett 5 órás alvás. Miután végeztem mindennel, csak beütött még egy kis "túlóra", így éjfél után mehettem volna alukálni. Csakhogy végül abból sem lett szinte semmi, mert egész hajnalban óbégattak a kocsma előtti agyament fiatalok. Összesen talán vagy egy órát ha sikerült szunyálnom...
Másnap persze ennek megfelelően voltam "éber". Közben reggel jött velünk a Sándor is, munkanézőbe. A kimaradt alvást részben a kocsiban próbáltam pótolni, valamint Keresztúron. Egyik sem volt tökéletes, ez utóbbit pl. az nehezítette, hogy Hunika kb. negyedóránként rámugrott, és mindig valami fontosat akart nekem magyarázni, de leginkább azt szerette volna, ha megyek vele ide-oda.
Szerencsére a pénteki napra már nem is terveztünk semmi plusz munkát, felmérést, így már kora délután hazadöcöghettünk.
Ma próbáltam egy kicsit összepakolni a kórházi motyókat, meg előkészíteni amit lehet, kimosni amit tudok. Persze mindent ígysem tudok előre, ezért is lenne jó, ha jövő héten már nemigen kellene sokat rohangálnunk. Balázs ma gazt nyírbált, de ez is egy szélmalom-harc.
Közben még Balázzsal is nézeteltéréseink vannak, mert engem nem dob fel, hogy a legfontosabb, legsürgetőbb dolgainkkal sem tudunk előrébb lépni (gyerekágy, fűtés, ablak, műhely, stb.), amiért Bazsa meg inkább engem hibáztat, mondván, hogy túl sok hárul rá. Ez nagyrészt igaz is, de nem hiszi el, hogy én sem tudok már ennél többet vállalni, ígyis sokminden nehezemre esik, sajnos.
Közben Huni, és ezáltal mi sem jártunk túl jól ezzel az elhúzódó vacakolással. Perpill most próbáljuk őt átszoktatni az új szobájukba, pedig én ezt már fél évvel ezelőtt le szerettem volna tudni. Elaludni nem igazán akar a félig-meddig nyitott ágyban, de a csúcs majd csak akkor jön, amikor egy újszülött gyermekkel a nyakunkon próbáljuk majd őt egy teljesen új ágyba átszoktatni. Már ha egyáltalán meglesz addigra.
Annak, hogy némi cinizmussal írok, elég alapos oka van. Kicsit elegem van már ebből az egész helyzetből, évek óta így vagyunk mindennel, momentán két éve is épphogy a szülés előtt kaptunk Huninak egy kölcsön-ágyat, de pl. a szülést megelőző hetekben is kényszer-költöznöm kellett 2 hétre Óbudára, mert épphogy a hideg időre kész lett a fűtésünk ideiglenes változata.
Mondjuk az is igaz, hogy azon ismerőseink, akik ideális körülmények között költözködtek, illetve vártak gyereket, azok mind valamilyen úton-módon örököltek egy lakást, illetve direktbe tervezték gyerkőcüket - nos, nálunk egyik lehetőség sem volt adott. Ahhoz képest nincs is sok meglepő a helyzetünkben, örülhetünk, hogy eddig felküzdöttük magunkat a - tényleg - nulláról.
Tulképp még a Hunika-kérdés sem megoldott, egész pontosan a szülés alatti holléte (sőt, még az azutáni állapot is érdekes lesz). Van néhány alternatíva, de mindegyik további problémákat vet fel, igazán jó megoldásunk nincs. Ennek kapcsán nem kevés lelki vívódáson vagyok már túl... Ha tehetném, inkább bevállalnék egy itthon szülést is, de ez az én esetemben már mindenképpen kiesett.
Annyi előnye van ennek a szülés előtti parának, pontosabban a gyermekvárás körülményeinek biztosítása miatti aggodalmamnak, hogy legalább pont a lényeg miatt nincs időm izgulni. Ez így volt már a Huninál is, de most főleg. "Örülök", ha majd aznap lesz egy kis időm a szülés miatt is aggódni.
Közben az időjárás kapcsán még annyit meg kell jegyeznem, hogy ma igazán ősziesre fordult az idő. Ez nekem most pont rosszul jött ki, mert az elmúlt napok távolléte után (és a bonyodalmas jövő hetet megelőzően) maratoni mosást terveztem a hétvégére, de így csak a lakásban tudok teregetni, ami nem túl szerencsés. ...Hogy témába vágó legyek, éppen most fedezte fel Balázs, hogy vizes maradt a pizsamája. :S
Na megyek is, még egy sort idegeskedek az esti MagneB6 Extrám előtt. :P Huni pancsizik, azt meglesem, mert az mindig egy külön élmény. :))
Utolsó kommentek