Írok ameddig tudok, aztán hét közepétől úgysem lesz rá alkalmam, ki tudja meddig...

Délelőtt Telkiben jártunk. A leletek megint rendben, a nővérke meg is jegyezte, hogy tankönyvi szintűre sikerült az (amúgy most is 10 pontos) NST-m. :) Ez jó azért. :)
A dokival megbeszéltük a szülés időpontját, csütörtök reggel kell bemennünk. Aztán kikapják, és ha most nem lesz semmilyen komplikáció, kedden vagy szerdán már jöhetünk is hazafelé. Persze már nagyon izgulunk, kíváncsian várjuk kis porontyunkat!! :) Remélem, addigra Balázs is rendbe jön, mert nem szívesen mennék egyedül a műtőbe, legalább legyen valaki, aki fényképekkel dokumentálja az eseményeket.

Végre ágy-ügyben is sikerült egy kicsit előremoccannunk. Vettünk Hunikának szivacsot, Mamától "rendeltem" hozzá huzatot, ami a héten el is készül. Az ágy elemei megvannak, többségében (a két íves vég és a lábak kivételével) méretre vágva, már csak marni kell az éleit, összeszerelni és lekezelni. Szerintem aranyos lesz, ha elkészül. :) Az biztos, hogy ezt is nagy szeretettel készítettük kis Hunikánknak. :))

Huninak meg egyre aranyosabb dolgai vannak. Végre kisebb-nagyobb huzavona után hajlandó alukálni menni. Néha egy kis éneklést, pici mesét igényel, vagy csak azt, hogy odafeküdjünk mellé, és megfogjuk a kis kezét, amíg elalszik. Mondjuk ma konkrétan  (miután Balázzsal már szép sorban kimenekültünk) csak fogta magát, becsukta az ajtót, és elvonult lefeküdni - szinte rögtön el is aludt.
Két napja pedig reggel 6-kor kivágja az ajtót, és átcsámborog hozzánk. Tegnap két takaróval a kezében (Békával a szájában), ma pedig egy takaróval és a ScobyDoo-kutyusával jött át. :) Aztán még befekszik egy kicsit közénk, betakarózik, majd pedig gondoskodik róla, hogy egy percet se tudjunk már aludni. :P
De napközben is jókat szórakozunk rajta. Ma pl. fülvédővel a buksiján üldögélt a Fiat platóján a műhelyajtó előtt, nézve ahogy Apa dolgozik. Persze fél szeme azért a felettünk elsuhanó repülőkön volt. :)
Mostanában leginkább a "k" betűs szavakat kóstolgatja: "kapu", "kop-kopp"; valamint a hangutánzó szavak tetszenek neki. Egyre önállóbb, mindent megmagyaráz, kommentál, ha történik vele valami (pl. elesik), szalad hogy elmesélje és rekonstruálja az esetet. :P Már arra is nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogadja majd a Nimródot. De nagyon rossz lesz tőle elszakadni erre a pár napra, már előre kikészülök, ha rágondolok...

Közben a céget is próbáljuk sínre tenni, minden szempontból. Mivel már sok időm nincsen, ezért most igyekszem mindent rendezni. A kórházban majd örülhetek, ha az étkezőasztalig elmászom egy kis étkezés végett, így nem valószínű, hogy ott túlságosan árajánlatokat írkálnék. :P Mindemellett megint úgy állunk hozzá, mintha nyaralni mennénk egy hotelba. Kicsit olyan is lesz, elvégre szobaszerviz, "lakosztály", fürdőszoba, TV itt is van. Csak azt a sok injekciót és egyéb fájdalmat hagynám ki szívesen...