Hát ((háttal mondatkezdés => költői szabadság)) írni azt éppenséggel nincs időm. Igaz, másra sem igazán marad. Még szerencse, hogy Balázs mostanában szorgosan töltögeti fel a fotós és videós beszámolókat. Ezekről a lényeg többnyire le is jön. :)
Nagyon pörgősek, telítettek a napjaink, olyannyira, hogy már a személyes szükségleteink is gyakran látják kárát. Most sokan azt gondolnák, hogy persze, kisgyerekkel nehéz, de valójában a Nimróddal az alapvető teendőkön túl nem igazán van gond. Persze néha fáj a pocija, néha nyűgösködik, törődést igényel, valamint nagyon sokat szopizik, amihez általában pelusozás, büfiztetés és egyéb ellátás is társul, de legalább nála megvan még az a nagy előny, hogy ahová letesszük, ott is marad - egyelőre... Ellenben a Hunor már nehezebb eset. Képes rá, hogy egyszerre legyen három (vagy több) helyen, és persze sosem tétlenkedik, általában valami rosszcsontságon munkálkodik. Ez olyankor különösen gond, ha éppen mondjuk Balázsnak akad valami gyors elfoglaltsága (megjegyzem, Hunika 2 másodperc leforgása alatt képes a lakást a feje tetejére állítani), én meg mondjuk szoptatom a Nimródot, ami alapvetően helyhez kötött tevékenység. Ilyenkor gyakran csak fülelek, hogy milyen csörömpölés jön a konyhából, csobogás a fürdőszobából, vagy éppen végignézem (verbálisan próbálva ráhatni a Hunira - alapvetően sikertelenül), ahogy az éjjeliszekrényem fiókjából előhalászott tollakkal firkálja össze a lepedőt. Közben Nimródot próbálom megvédeni az ágyon ugrabugráló bátyjától, bár az igazság az, hogy eddig még sosem zavartatta magát a csatakiáltások közepedte ide-oda vetődő Hunor miatt.
Így aztán általában egyéb teendőink mellett én "intézem" a Nimródot, Hunit pedig Balázs igyekszik kordában tartani és szórakoztatni. Ha pedig valamelyikőnknek esetleg WC-zni támadna kedve, akkor a másikunk próbálja tartani a frontot; de egy fürdés vagy más, 2 percnél tovább tartó tevékenység már külön szervezést igényel. Egyedül nem tudunk sehová menni, ezért a bevásárlás, ügyintézés (amiből mostanában akad bőven) vagy családostul történik, vagy Bazsa Hunort viszi magával.
A szülést követő 3 hétben egyébként a Mama ugrott le néha 1-1 napra, mikor Balázsnak felmérnie, dolgoznia kellett menni, de azóta már zömében neki is elfogyott a szabija.
Időközben lezajlottak a különböző Hunor-ünnepek is. :) Nőnek ezek a srácok, mint a bolondgomba. :) Egész pontosan Hunika szülinapján, október 1-én írtam is egy bejegyzést, amit később Balázs személyes okokból unpublikussá tett. Nem is firtatom nagyon, de a sztori lényege, hogy kora reggel megkerestek minket a "Pannontól", hogy kisorsolták a számunkat, nyertünk (több mint) 3 millió forintot. Innentől már sztem mindenki ismeri a sztorit, igen, ez a kész átverés show, nem éppen poénos csattanóval a végén, legalábbis ha az ember nem elég szemfüles, biztosan behúzzák a csőbe. (Aki nem értené: ha a gyanútlan áldozat bediktálja a feltöltőkártyája kódját, azzal a csalók egy másik telefon egyenlegét töltik fel gyorsban.) Ez így leírva nagyon átlátszóan hangzik, de amilyen rutinosan adták elő, biztos vagyok benne, hogy sokakat sikerült átvágniuk. T.i. azzal indította az ürge, hogy rögzítik a beszélgetést, meg aztán később a "közjegyző" hívott minket vissza, stb stb.
De azért Balázs ügyi volt (ő vette fel a telómat, mert én - a változatosság kedvéért - éppen szoptattam), mert bár mindig szám nélkül hívtak, kicsalt tőlük egy telefonszámot, arra való hivatkozással, hogy feltöltőkártyát nem lehet kapni, csak azonnali egyenlegfeltöltésre van lehetőség. :P (Ami sok helyen igaz is.) Aztán még feljelentést is szeretett volna tenni, de a siófoki kapitányságon éppen eligazítás volt (a Bujtor temetésére vezényleték ki őket), így az ezidáig elmaradt.
Közben hogy azért más fronton is pörögjön az életünk, az elmúlt hetekben valahogy a megrendelésekben, felmérésekben is dömping volt. Hamar be is telt az októberünk, melynek egyetlen hátránya, hogy Benó még ilyenkor messze nem tudja a novemberi beosztását, így most kénytelenek vagyunk úgy felvenni a munkákat, hogy még azt sem tudjuk, melyik nap ki(k) fog(nak) menni. Azért persze nem panaszkodunk, az idei év eddigi messze legnagyobb forgalmú hónapját zártuk (illetve még csak a közepénél sem tartunk), és eddig szerencsére az esetek túlnyomó többségében nem kellett Balázsnak Pestre rohangálnia miattuk.
Nálunk tegnap este óta őrült nagy szél tombol. Balázs reggel meg is jegyezte, hogy televan a kertünk olyan tárgyakkal, ami nem a miénk. :P Mondjuk az errefelé nem ritkaság. Csak már lenne meg az a szélerőmű, ilyenkor garantáltan visszafelé termelnénk az áramot az E-ONnak. Hajnalban ráadásul el is ment az áram (miután Balázs jól begyújtott), úgyhogy itt állt vödörrel felfegyverkezve, hátha megint ki kell kapnunk a kandalló tartalmát - de most szerencsére nem került rá sor. :)
Mostanság egyébként "corn-t pop-olunk", azaz a nyáron ültetett kukoricánkat pattogtatjuk ki. :) Nem olyan tökély ugyan mint a bóti, de legalább saját, és ez ettől ízletes. :)
Közben még mindig ezen a méhész tanfolyamon őrlődök, pedig az idő meg ketyeg (nov. elején indulna). A fenti tényállás ismeretében nem igazán látok módot a dolog elvi megvalósítására, de azért mégiscsak nagyon jó lenne, ráadásul most pont "itt" a "közelben", Kaposváron lenne. Balázs is nagyon bíztat, időközben a pusza élvezeten túl már üzleti lehetőségeket is felfedezett a dologban :), de közben meg önzésnek érzem, ha én most erre bő fél évet rászánnék. A gyerkőceimtől is mégtöbb időt rabolnék el, és Balázsnak is mégtöbb hárulna a nyakába... Azért az orvosi alkalmasságit meg akarom csináltatni, aztán majd meglátjuk.
Aztán hogy a lényegről is essen szó, Nimródka is szép látványosan fejlődik. :) Néhány számadat: 3750 g-al született, a kórházból 4 nappal később 3670 g-al hoztuk el, majd egy héttel később, szept. 15-én már 4010 (!) grammot nyomott. Azóta 1 hónaposan, október 6-án mérettük, ekkor már 5200 (!!) gramm volt a súlya (mindegyik esetben nettó, ruci néküli súly). Azt hiszem, a fenti számokból is kitűnik, hogy valóban nagyon sokat szopizik a drága. :)
Közben egyre ügyesedik is. 1-2 hetesen már előszeretettel birizgálta pelenkázás közben az ágya fölé biggyesztett körbeforgó plüssfigurákat, 3 hetes kora óta pedig már átfordul a hasáról a hátára. Mivel ezek elég korai ügyeskedések voltak, először azt hittük, hogy véletlen, de aztán idővel rájöttünk, hogy mégsem. :)
Mindennel szinkronban még egy rakás céges és magán jellegű ügyet is intézünk. A születést követően is adódott egy csomó adminisztráció, mint pl. GYED, CSP, anyasági támogatás, FOT - ez utóbbi miatt már harmadszorra futkosunk Fehérvárra, és még nincs vége. :S De persze azért ennek is örülünk, na meg annak is, hogy a bálványosi önkormitól is kaptunk egy nem is kis összegű úgyn. kelengye-hozzájárulást. :) Közben Hunikát is felruházzuk őszre/télire, laza 13.500 Ft-ért már cipőt is vettem neki.
Többek között a műhelyt is intéznünk kell, bár elvileg ezt már 2 hónapja meg kellett volna ejtenünk, de ennyi teendőre már tényleg nem futja a kapacitásunkból.
A házikónkkal is próbálunk valamit kezdeni. Balázs most szeretné megterveztetni a bővítést-ráépítést, én pedig még mindig az új építése mellett kampányolok. :P Bazsa (talán a jól sikerült Hunor-ágyikón felbuzdulva) nemrégiben két helyes kis könyvespolcot csinált a hálószobába. Először morogtam miatta, de az biztos, hogy sokkal hangulatosabb lett tőle a szoba (mondjuk ez így a képekről nem igazán jön le).
Folyamatosan tervezünk, szervezünk, nyüzsgünk. Kissé zaklatott most az életünk, de ettől függetlenül úgy érzem, boldogok vagyunk, mert akárhogy is, ez a vidéki élet mégiscsak a lehetőségek földje. :))) Sokszor nem könnyű, és visítani tudnék (vagy épp meg is teszem), de az biztos, hogy a gyerekeinkben nagyon sok örömömet lelem! :)
Utolsó kommentek