Sajnos múlt hétvégén bekövetkezett, amit már borítékolni lehetett: Hunika összeszedett valami nyavaját, jól lenáthásodott a kis drágám. Ami még ennél is nagyobb gond, hogy annak rendje és módja szerint végig is ment a családon, illetve még most sem sikerült kigyógyulnunk. Hunitól első körben én kaptam el, majd nem sokkal később Nimike is. Balázs egyelőre úgy tűnik, egy enyhébb "nem vagyok túl jól"-lal megúszta.
Szegény Nimikét még dokihoz is kellett vinni, most falja a gyógyszereket: antibiotikumot, köptetőt, szemcseppet (orrba). :( Emellett még rendszeresen kiszippantom a kis tüdejét is ("orrszívó" porszívóval...). Úgyhogy kijutott a jóból.
Mindemellett az a nehézség jutott így a nyakamba, hogy a két beteg gyerkőccel, betegen nekem kell itthon maradnom, mikor Balázs Pesten dolgozik vagy felmér. Aki ismeri Hunor (itthoni) mivoltát, az tudhatja, mindez a képtelenség határait súrolja. Mondanom sem kell, hétfő estére már teljesen kiborultam. Mondtam is Balázsnak, hogy ilyet soha többet, de aztán más választás lévén csütörtökön ismét belekényszerültünk ebbe a helyzetbe. Megjegyzem, ez már egy kicsit lájtosabb nap volt, de persze kimerítő. Az a baj, hogy Hunort egy pillanatra sem szabad felügyelet nélkül hagyni, mert folyamatosan életveszélyes dolgokat művel (pl. késekkel rohangál, felmászik erre-arra, konnektorral kacérkodik, stb.), vagy éppen "csak" kártékonykodik (leamortizálja a lakást, kiborít dolgokat, tönkreteszi a berendezéseket, lever ezt-azt...). Úgyhogy a feladat tényleg képtelen, hiszen még ha Nimród tényleg tündéri, békés kis babácska is, gyakran leköt, pl. egy szoptatás erejéig. (Ebből persze voltak is zűrök az emlíett napokon.) Úgyhogy összességében nagyon stresszes egy ilyen nap. (Azt már meg sem említem, milyen kellemes, mikor ügyféllel való telefonálás közben sztereóban üvöltenek.) Persze az én fiaim, előbb-utóbb csak meg kell oldanom a helyzetet, hiszen azért az abszurd lenne, hogy folyton lepasszoljam a Hunikát. Csak hát nehéz.
Minden esetre az új influenzára való tekintettel Hunit amúgy sem szívesen küldöm már sehová. Elég nagy bajban lennének, ha Nimród még azt is elkapná. Viszont a közvetlen rokonságban hallom, egyre többen oltatják be magukat. Ez úton is köszönjük szépen mindazoknak, akik esetleg Nimródra való tekintettel (is) oltatták be magukat!
Elvileg 2 hét az oltás hatóideje, tehát akik még a jövő hét elején adatják be a szurit, azok karácsonyra már védettséget élveznek. Ez azért is érdekes, mert sajnos - többek között - ettől kell függővé tennünk a karácsonyozásokat. Bence pl. nem szándékozik beoltatni magát, így azon a fronton egyelőre úgy néz ki, karácsonykor nem tudunk menni látogatóba, max később, amikor ők nem lesznek ott. Drasztikusan hangzik, de Nimródra nézve még ennél sokkal kisebb betegség is igen veszélyes és problémás (lásd az élő példát).
Hogy kicsit vidámabb vizekre evezzek, Hunorka nagyon várja már a Mikulást! :) Ja, a fenti idézet természetesen tőle származik, értsd: Stodal (köptető), Béres csepp, C-vitamin. :) Egyre többet szövegel, újabban pl. kígyót emleget, és ha kérdezzük hogy hol van, a konyháről magyaráz, és mutogat a pult alá... Ki tudja! :P
Újabban sokat énekelünk, beszélgetünk a Mikulásról, nagyon lelkes. :) Kérdeztem is egyik nap, mit szeretnél hogy hozzon a Mikulás? Mire ő: "ajándék!" :) Aztán ma Bazsa lehozta a padlásról a kötélen mászós Mikulást, hát Hunortól el sem lehetett szedni, végig vonszolta magával a lakásban, befektette maga mellé az ágyba, hozzábújt, hozta-vitte. Pedig fel akartam kötni az ablakukba, de persze nem adta - végül az oldotta meg a helyzetet, mikor Balázzsal elmentek itthonról egy fél órára (persze akkor is kiborult, hogy miért nem viheti magával). :)
Aztán holnap hajnalban megtörténik majd a csoda - kíváncsi leszek, mit szól hozzá!!! :)))
Utolsó kommentek