Csak elérkezett, pontosabban már el is múlt a Karácsony. Az idei évben sem mondhatnám, hogy pihenéssel telt az ünnep. A szünnapokat megelőzően igyekeztünk munka terén is elintézni amit csak lehet, miközben az otthonunkat is szerettük volna kicsit egyenesbe rázni (több-kevesebb sikerrel), mindeközben - szokás szerint az utolsó héten - még az ajándékokat is beszereztük, becsomagoltuk. Na, ez így szépen, korrektül hangzik, de a valóságban leginkább rohangálás, kapkodás, idegtépés ment. A helyzetet jól jellemzi, hogy 24-ét megelőzően csak néhány üvegfelület letisztításáig jutottam, melyeket másnapra Hunor kivétel nélkül végigtaperolt, többnyire popsikrémes manccsal; illetve a fürdőszobai tükröt nem érhette el - na azt én spricceltem tele sikeresen fogkrémmel. (Szenteste délelőttjén pedig a jóidőre való tekintettel még a nappali ablakait sikáltam, valamint az előzőekben összemaszatolt üvegfelületeket. :D)
Korábban a Flash tanfolyamom nézegetése közben gyakorlásként összedobtam egy kis hóesés-animációt. Sajnos azóta egyáltalán nem volt időm foglalkozni vele, ezért csak ez maradt meg amit kitehetten karácsonyi üdvözlőként a honlapra. Pedig ezen még elég sok javítani, alakítani való maradt, de ennél több már tényleg nem fért bele a zsúfolt programomba.
A hét közepén egy nap leforgása alatt kb. 35 °C volt a hőingás. Míg egyik éjszaka még -18 fok alatti hőmérséklet volt, addig másnapra már 15 fok feletti értéket mutatott a hőmérő. Így igen hamar elolvadt a szép nagy havunk.
Arról nem is beszélve, hogy mikor végre hazaértek a srácaim (lásd: előző bejegyzés), több mint 5 óra (!) leforgása alatt, Bazsával még lemértük gyorsban a havat: 35 cm volt! Az alábbi fotók ekkor készültek. A hótorlasz oka, hogy érkezésükkor kocsival betolták a kapun az utcából a havat. :)
Kihasználva a nagy havat, másnap Hunikáék elmentek szánkózni. :)
Szenteste Hunit meg akartuk lepni, ezért ahogy elvonult délután aludni, sietve állítottuk és díszítettük fel a karácsonyfát. Mire kijött, már készen láthatta. :) Az idén is formás és szép nagy fánk van: plafonig ér, ezért kicsit vágtunk is a tetejéből, hogy most tehessünk rá csúcsdíszt (tavaly nem volt). A nappalit picit átrendeztük: a radiátor miatt a karácsonyfa a fürdőszoba fala mellé került, így az asztal átkerült az ablakok alá.
A Szentestére ezúttal nem tűztünk ki elérhetetlen célokat, így minden ami több-kevésbé összejött, már csak jutalom volt a számunkra (félig kitakarított lakás, vacsi, ajándékozás, miegymás). Elég nehéz volt összehangolni az ajándékozást Hunika aktivitásával: hogy neki is minden új játékát megmutassuk, úgy, hogy közben a karácsonyfának meg a lakásnak se essen kára, de azért gyorsban egymásnak is át tudjuk adni az ajándékainkat. Huncus mindenféle nekivaló dolgot kapott tőlünk: többek között egy Kisvakond-fotelt, színes (vízzel lemosható!) filctollakat, nyomdákat, diavetítőt. Nimike inkább apróságokat: rágókát, plüssfigurákat. Bazsa új pizsit, könyveket, DVD-ket, pálinka-különlegességet. Én pedig egy Balázs által gyártott, nagyon klassz rakodókaptárat!!! :) Meg sok-sok alapvető méhész-könyvet, logikai játékot, és egy giroszkópos csuklóerősítőt, úgyn. PowerBall-t. Na ez egy igen jópofa dolog, stresszoldónak is kitűnő, és hamar függőséget okoz. :D Ez egy marokba fogható gömb, amit a giroszkóp elvén forgásban kell tartani, amúgy többféle kivitelben (világító, fordulat-számlálós, fém, stb.) létezik. Igen hamar izomlázat lehet kapni, de nekem konkrétan már a tenyeremet is feltörte - igaz, több órányi használat után. :P Bővebb információ (többek között) a http://power-ball.hu weboldalon található.
Balázska nagyon finom ünnepi vacsorát főzött, halászlével, sokféle hallal, borlevessel, majonézes salátákkal. Ha ő nincs, nekem ezekre már garantáltan nem maradt volna kapacitásom. A vacsit kapkodva faltuk be, mert közben Hunival már nem lehetett bírni, és Nimród is nyűgösködött (szegényke mostanság kínlódik a fogzással). Ilyen értelemben elég ... szóval nem kellemesre sikerült a karácsonyunk, de azért Huni örült az ajándékainak.
25-én Bazsa kitalálta, hogy mégiscsak ugorjunk el Óbudára, mert utána ki tudja, hol, hogyan és mikor tudunk legközelebb találkozni a Benóékkal. Aznap Tomika is ott járt, de mi már nem tudtunk vele találkozni, mert mire odaértünk, már haza kellett indulnia, így ő is otthagyta a fa alatt személyreszabott ajándékait. :) Rengeteg, tényleg rengeteg szép és hasznos ajándékot kaptunk. (Ez már kifejezetten kínos. :P )
26-án Rákoskeresztúrra mentünk, ahonnan kiadós ebéd és ajándékozás után megintcsak dugig tömött csomagtartóval távoztunk.
Hazafelé menet még beugrottunk pár percre a Nagymamáékhoz is, mert ő még nem is látta a Nimit. Még a Mamába is belefutottunk, aki épp akkor ment el tőlük. Sajnos nem maradhattunk sokáig, mert Hunika (végre) a kocsiban húzta a lóbőrt, Nimi viszont már nagyon nyüszögött. De - persze - még ott is megpakoltak minket ajándékkal. :P Őrület, összesen nem is tudom, hány köbméter meglepetéssel készültek számunkra, illetve a gyerkőcök számára családtagjaink, rokonaink. :) (Sajnos mi az idén tényleg csak minimális, jelképes ajándékokkal tudtunk előállni, a tervezett meglepetéseinket sem sikerült hiánytalanul elkészítgetni.)
Összességében nem mondanám túl pihentetőnek a karácsonyunkat. Kicsit sok ez így nekünk (vagy inkább a porontyoknak), hogy két gyerkőccel végigjárjunk mindenkit. Igaz, tavaly megfogadtuk, hogy idén nem így lesz, de aztán mégis. Most azért jól esik kicsit itthon is lenni.
Az alábbi képek Hunika délutáni ébredését követően (mikor felfedezte a karácsonyfát), valamint ajándékosztáskor készültek. :)
"Nahát, ez a fa mikor nőtt ki ide?"
"Szóval ez a karácsonyfa!"
"Jé, szia, Vakond!"
"Paprika, paprika!" (Karácsonyfadísz.) 
"Fúú, mik vannak még itt!"
Bontogatás...
"Figyelj már, Kisvakond, mi van ott!"
"Csüccs!"
"Ez itt egy méhecske-báb. :)"
"Szeme, orra, szája..."
Utolsó kommentek