Indításként egy bohém kép: Hunika a ma esti hajmosásnál.
Hát mit mondjak, azt sem tudjuk, hol áll a fejünk. Világrengető dolog nem történt, mégis csak kapkodom a fejem, néha úgy érzem, nem tudok már ennyi felé szakadni. A srácok is csinálják rendszerint a programot, közben munka terén is helyt kell állni. Cégesen is mintha egyre több lenne a teendőm, de valójában ha napi 24 órát csak erre szánnék, az is kevés lenne.
Nimródka mostanában a fogacskájával küzd(ött), lényegében napok teltek el úgy, hogy jóformán nem is aludt. Szerencsére péntek óta egy kicsit enyhült a helyzet, szegénykém nagy kimerültségében átaludta a nap zömét, azt megelőzően viszont voltak olyan éjszakáink, mikor 2-3 óránként ugrálhattunk fel hozzá. Ennek megfelelően kellően üveges tekintettel keltünk. Persze hajnalban mire épp elaludt volna, addigra mindig Hunor állított be a szobába, kellően harsányan...
Talán-talán végre sikerült elintéznünk a FOT-ot. De ezt majd csak akkor hiszem el, ha ténylegesen látom, hogy jóváírták a 750e Ft-ot a tőketartozásunkból. Ugyanis többszöri próbálkozásra végül sikerült Balázsnak telefonon utólérnie az illetékes hölgyeményt. Mire letutizták a dolgot, negyed óra múlva telefonált vissza a nő, hogy mégsem kell közjegyzőhöz mennünk (hihetetlen, de tényleg!), helyette csak a bankba kell beugranunk aláírni egy paksaméta papírt, hogy igényeljük a kifizetést (mintha eddig nem pont e témában adtuk volna be a szükséges iratokat...), és onnantól meg is vagyunk. Csütörtök délutánra kaptunk időpontot, be is caklattunk (immáron sokadszorra) Fehérvárra, és mondhatom, még szerencsénk is volt: a srácok elaludtak, Balázs közvetlenül a bank előtt tudott leparkolni (olyannyira, hogy az üvegen keresztül láttam is, melyik asztalhoz megy oda), és még csak ügyfél sem volt bent, így váltottuk egymást. Miután az utolsó papírt is aláírtam, biztos ami tuti még rákérdeztem, hogy akkor megvagyunk-e, mire a nő: igen, most már csak ezt (és a kezembe nyomott egy kazal iratot) kell beadnunk minél előbb a földhivatalba. Hát kellően paprikásak lettünk, de ez talán már tényleg a finish. Mivel Siófokon (földhivatal) meg igen szakaszosan van ügyfélfogadás, ezért Bazsa inkább a péntek hajnali Pestre rohanása helyett még bemasírozott a papírjainkkal. Úgyhogy elviekben megvagyunk...
A héten végre műhely-ügyben is előrébb moccantunk. Balázs lezsírozta a dolgokat egy villanyszerelővel, de hát nagyon csúnya, hatszámjegyű összegeket mondott. Viszont ipari létesítményről lévén szó, itt nincsenek kerülőmegoldások, mindenki jobban jár, ha szépen szabályosan csinálunk mindent, és akkor nem lehet később nekünk sem bántódásunk. Szerencsére a tulajjal megegyeztünk, a beépített (el nem mozdítható) villanyszerelési és egyéb munkálatok árát "lelakhatjuk".
Halljuk, Pesten térdig érő hó van. Itt viszont semmi. Ma nem is esett, tegnap egyszer zendített rá nagyon, viszont délutánra az is elolvadt. Egyébként én nem szörnyüldözök rajta ennyire, mint az emberek többsége. (Nahát, télen még hó is esik!) Ennek most van itt az ideje, és inkább most esse ki magát, minthogy tavasszal faggyon el minden, beleértve a méhlegelőt is. :) Méhészkedés terén meg lassan (de talán biztosan) haladok. Minden lehetséges infót elolvasok :) , a szakkönyvemmel viszont tényleg csak apránként tudok haladni, mert azt csak éjjel, lefekvés után tudom olvasni, viszont átlag 2 oldal után lecsukódnak már a szemeim. Talán majd lesz még lazább is az életem.
Azt hiszem, csak kivetetem a torokmanduláimat. Most már több mint valószínűnek tartom, hogy a fülem is emiatt szokott vacakolni, ezen kívül több nyűgöm is van, ami szintén ennek számlájára írható. Csak az a gond, hogy a fülészhez is nehézkes eljutnom, de még ha sikerül is megszerveznünk, 99 % hogy ő is a mandulátlanítást javasolja, viszont erre max. azt tudom neki mondani, hogy térjünk vissza rá nyáron/ősszel (vagy ki tudja mikor), amikor már Nimród nem szopizik. Az pedig már csak utóbb jutott eszembe, hogy valahogy péntekre kell majd időzítenünk, mert utána x ideig a fájdalmon túl beszélni sem tudok majd (az ügyfik viszont nem hiszem, hogy ezért áttérnének az SMS-ezésre :P).
Ja, félreértés ne essék, nem hősködni kezdtem, mindenképpen csak altatásban vetetem ki!!
Balázsnak sikerült névnapom alkalmából alaposan meglepnie. Illetve szinte mindenki másnak is, mert lényegében mindenki felkeresett valamilyen formában, akik kedvesek a számomra. Nagyon aranyos volt tőlük, igazán. :) Na de Balázs ezúttal finoman szólva is nagyvonalú volt, ugyanis 2-2 darab Metallica, illetve Lord of The Dance jegyet kaptam tőle! Az első értelem szerűen koncert, az utóbbi pedig, aki esetleg nem ismerné, Michael Flatley ír táncos csapatának előadása. Azt hiszem, mindkettő igazi élmény, és alapvetően örültem is nekik, mégis nem kevés feszkót okozott az ajándék. Ugyanis ezek májusban lesznek, amikor is - normális esetben - Nimródka még igencsak szopizni fog. Inkább már nem is görcsölök rajta (mert Bazsa kerek perec kijelentette, hogy nem viszi vissza a jegyeket, elmegyünk és kész), de hogy hogyan oldjuk meg, még lövésem sincs...
Azt hiszem, lassan már kezd mindenkinek kivilágosodni, hogy ez a szoptatás-téma egy édes béklyó. :) Szinte tehetetlen vagyok mellette, konkrétan emiatt nem mehettem el a méhész tanfolyamra sem, de ha egyszer abbahagyja, valószínűleg megint kiborulok majd (Huninál konkrétan 2 napig sírdogáltam miatta). Leírva nevetséges, megélve viszont egy világ törik össze az emberben. :P
Na hogy fokozzam, májusra még egy osztálytalálkozó szervezését is elkezdte Ildi és Nóra. hihetetlen, de már 5 éve volt az utóbbi, ami azt jelenti, hogy (te jó ég) 10 éve lesz, hogy érettségiztünk. :D Persze mondanom sem kell: a dolog kérdésességét nálam megintcsak Nimi adja.
Hogy sokkoljam a népet, egy újabb kiakasztó őrületetre leltem rá az interneten. Ez a WeeMee. Lényege, hogy saját kis figurát kell létrehozni: arcát, frizuráját, öltözetét összeválogatni, aztán a saját kis otthonát, szobáját berendezni. A kész karakterrel lehet különböző "klubokba", egyéb helyekre mászkálni (ahol látszik a többi kis figua is, legalábbis aki épp arra jár), többiekkel beszélgetni, "vásárolgatni" ezt-azt (az ott kapott pontokért, vagy akár tényleges pénzért is). Lényegében egy tamagocsis közösségi oldal. :P
A napokban kaptam a Google-től (postán) egy 15, majd egy 12 ezer forint értékű AdWords-kupont. Aki nem tudná mi ez, egy reklám lehetőség az interneten, szvsz (= szerény véleményem szerint - nem fogom mindig kiírni :P) elterjedtségét, hatékonyságát, relevanciáját és testreszabhatóságát tekintve az egyik legkiemelkedőbb megoldás jelenleg. Már egy ideje vaciláltunk rajta, hát most kipróbáltam. Elég egyértelmű tapasztalatokat szereztem, elsősorban SEO szempontból, de a konkurenciára való tekintettel nem írnám le, ellenben ha valaki kíváncsi, szívesen elmesélem neki. :)
Nimródka igen látványosan ügyesedik. Továbbra is nagyon szívesen játszik egymással a két poronty. Huni nyelvét egyre jobban felvágták, vannak néha nagyon frappáns beszólásai. Egyik nap kocsiban pl. megjegyezte a Balázsnak, hogy ő megy műhelybe. Mire Bazsa: "És Te fogsz dolgozni?" A válasz így hangzott: "Hunika megy műhelybe dolgozni, Apa a kocsiban marad." :P Vagy egyik nap pl. Földváron a rendelő felé autózva szintén kettesben Balázzsal megkérdezi: "Megyünk oltásra?" B: "Most nem megyünk doktornénihez." H: "Nimit visszük oltásra? - körbenéz a kocsiban - Nimi nincs itt!" Ma viszont nekem szólt be. Rátette a radiátorra a kakaóját melegedni, aztán eltűnt játszani, pontosabban birkózni Balázzsal a hálószobába. Mire utánaszóltam, hogy Hunika, felforr a kakaód! (Hallottam a háttérben, hogy Apával megtárgyalták a dolgokat, hogy az azért nem egészen úgy van, "Anya beszél itt hülyeségeket.") Mire Huni az ajtót támasztva kiszól nekem a nappaliba: "Anya, mit beszélsz itt hülyeségeket?!" Úgyhogy erről ennyit.
Huni ma kitalálta, hogy nem kér pelust, így ma többnyire anélkül flangált a lakásban. Meglátjuk, meddig tart majd lelkesedése, minden esetre az óvodába járás lehetősége nagyon motíválja őt minden ilyen komoly dologra. ;) (Most még nem tudja milyen az, mikor állandóan meg akarják mondani az embernek, hogy mit csináljon.)
További szövegelés helyett pedig búcsúzóul következzen néhány kép a kissrácok életéből, bár megjegyzem, nem adja vissza az igazi nyüzsis mivoltukat. :) Na meg persze Bazsa tepertős pogijáról is. ;)
Utolsó kommentek