Túl vagyunk a temetésen. Csütörtökön felvittük és leadtuk a porontyokat pár napra Keresztúrra nagyszülőzni, illetve egy úttal akkor már két budapesti felmérést is letudtunk. Mondanám, hogy hurrá, szabadság, de igazából még sehogy sem sikerült kiélveznünk a könnyítést. Egyrészt munka és teendő ezerrel, még át sem láttuk, hogy mit kéne elsőként csinálnunk amíg nincsenek itthon, más felől meg olyan szokatlan az egész. A mosógépre ugyanúgy gyerekzárat nyomunk, a kertbe ugyanúgy kinézegetünk, hogy nem pottyantak-e még bele a kútba, vagy egyáltalán, helyrajzi számon belül tartózkodnak-e még a gyerekek. Szóval furcsa.
Csütörtökön a pesti körrel lehoztuk a fél fehérnemű-árukészletemet is. Hát igen, ez még egy 6 évvel ezelőtt félbe maradt történet, ki gondolta, hogy "szülhetnékem" lesz, ráadásul rögtön két gyereket... Szóval mostanra állt úgy össze minden, hogy ezzel ismét foglalkozhassak, bár valljuk be, inkább a szükség az, ami miatt újra elő került a téma. Mert hogy nem a "szabad" kapacitásom miatt, az már teljesen biztos. De legalább jelenleg jogilag adott, hogy üzlet vagy egyéb bérlemény nélkül, webáruházként értékesíthessem amim van. Ez viszont szellemileg, fizikailag, de még lelkiekben is kimerítő. Már a galériás és galériaágyas teendő (rám eső munkaköre) is legalább másfél embert igényelt, nem csak teendőkben, de fejben is. Most viszont témájában is teljesen eltérő tevékenység jön be a képbe, és sokszor úgy érzem már, hogy ketté (vagy 3-4-... felé) szakadok, nehéz annyi felé koncentrálni, lelkesedni, végezni a teendőket. Mert persze mellette a galériás biznisz sem állhat le, legalább ugyanannyi időt, munkát kíván mint eddig. (Mielőtt bárki megkérdezné, miért nem veszünk fel akkor több embert, annak elárulom, sajnos ennek súlyos gazdasági okai vannak, így rá vagyunk kényszerülve, hogy fejenként legalább 2-3 főnyi munkakört töltsünk be, nem ritkán ellenszolgáltatás nélkül...)
Úgyhogy a webáruházzal meg drukkoljatok ezerrel, hogy legyen valami eredménye, ha már ennyit gürcölök vele. Pillanatnyilag maga a webshop már szerkezetileg nagyjából kész, leltározás, egyéb formalitások után az árufeltöltés következhet. Perpill itt tartok vele, illetve valószínűleg a hivatalos webcím is ez marad: http://fehernemu.cyrrus.hu. Arra még szintén nincs ötletem, ha netán beindul a dolog, akkor melyik "szabadidőmben" fogom mindezt intézni, passz...
Tegnap egyébként Mama vonattal jött le Bálványosig, majd együtt gurultunk el szeretett kicsi Hondánkon ((tényleg egyre jobban ragaszkodok hozzá! - valószínűleg már előre parázok, mikor kell megszabadulnunk tőle... :S)) Zalaegerszegre a temetésre. Kár, hogy az apropó ilyen keserű volt, pedig igazán szép derűs, meleg (átlag ember szemszögéből: rettentő meleg) napunk volt, és jó volt egy kicsit újra együtt lenni, látni a távoli rokonságot. A temetés után még Bagodba is átmentünk, egy kiadós traccsolás és Vénuszozás erejéig (értsd: étkezni). Mondjuk részemről még 1-2 nap kirándulgatás, lazulás, fagyizgatás, netán strandolás is belefért volna... ;) (Na, de majd ma este, hamarosan húzzák a lottót!)
A gitáromat (izé... Balázs gitárját) is elvittük egy gyorsszervizre, pontosabban átnézésre és húrcserére, mert az elmúlt 1-2 hétben rejtélyes módon 3 húr is elpattant rajta. Ja, mert arról talán még nem is írtam, úgy 2 évvel ezelőtt gitártanulásra szántam el magam, azóta pedig elengedhetetlen társam lett. :) Ne szépítsünk, ha a tudásom is akkora lenne már mint a lelkesedésem, akkor vér profi lennék, de addig marad a szorgos gyakorlás, ujjacska koptatás, gyakori körömvágás... ;)
A héten a kerttel is haladtunk egy picit, bár most már tényleg ettől kapok frászt, hogy bármit teszünk, mindig legalább egy (vagy több) helyről raboljuk az időt, addig a többi tevékenységben csak az elmaradásunk halmozódik. De legalább elültettünk úgy 150 szem kukoricát, egy kazal zöldbabot és zöldborsót, meg előkészítettük a helyet ennek-annak. Hát igen, Balázs megalomániája azóta sem csökkent az idővel. ;)) Persze ki tudja, ennyi magból ténylegesen mennyi fog kikelni, megmaradni.
A grillt még nem próbáltuk ki. Tervezzük-szervezzük, de még nem adódott úgy, igaz, itthon sem nagyon voltunk. Meg valahogy bepiszkolni is félünk... most még olyan makulátlanul szép, tiszta, kár lenne telepakolni mindenféle kokszos faszén-darabkával, na meg ráégetni mindenféle zsírokat, áhh. Egyébként most itt áll a nappalinkban, mert még kitenni sem volt szívünk. :) Igazából helye sincs, itt meg akkora szél van sokszor mint ismeretes, ha feldönti, akkor sopánkodhatunk. Az már csak plusz poén, hogy azon röhögünk, grillünk már van, csak húsunk (avagy pénzünk) nincs, amit bele pakolhatnánk. :D De majd megoldjuk, csak ki kell várni a megfelelő alkalmat, meg lehet, a kissrácokat is, mert Huni már napok óta azt tervezgette, mit hogyan fog benne megsütni. :)
Annyi mindent akartam írni, aztán most, hogy adódott egy kis időm, semmi nem jut eszembe. Meg kissé kedvetlen is vagyok a válság, anyagi kilátástalanság miatt. :( Általában ezzel jól megbirkózom, lelkesen teperek tovább, most is biztos túl leszek rajta 1-2 napon belül, csak pillanatnyilag maguk alá gyűrtek a tények, a tehetetlenség.
Azt hiszem, mára zárom is soraimat, megjött a vihar, nem akarom megvárni, hogy "ő" kapcsolja ki helyettem a számítógépet. Mert ez itt még mindig vidék, ha itt esik, akkor általában áram, televízió-adás csak hiányosan van. :)) De mi így szeretjük. :P
Megyek, boldogítom egy kicsit férjuramat, akit viszont kifejezetten lelkesít, ha esik az eső. :)
Utolsó kommentek