Csak gyorsan írok egy rövid bejegyzést 2-3 egyéb tevékenység között - ki tudja, mikor lesz rá legközelebb alkalmam... Ugyanis ma jönnek haza a srácok!! :) Én már úgy izgulok, jajj! :P A pösti turnét még néhány felméréssel is megdobjuk, úgyhogy ma este már biztos nem fogok irkálni. Aztán meg nyakunkon a hétvége, ki tudja, hátha valami közös kimoccanásra, programra is futja... ;)

Közben ugyanúgy pörög az életünk, most is csak villám gyorsan pötyögök, mert délben indulunk fel Pestre. A munkamenet továbbra is hasonló: galériaépítés, galériaágyak, fehérnemű - mindez mixelve, kissé kapkodva. Illetve, most, hogy "így ráérek", még egy plusz tevékenységi kört bevontam az életembe, elindítottam egy galériás blogot is. Még nagyon gyerekcipőben jár, de a http://galeriaepites.blog.hu címen már elérhető, olvasgatható. :) Nem, ezt sem unalmamban kezdtem el, de "stratégiai" szempontból már szükség volt rá, úgy érzem, igény is mutatkozik, és hiánypótló. Remélem, lesz hozzá időm és energiám, hogy terveimnek megfelelően vezethessem.

Végre itt a jóidő - legalábbis mifelénk, de gondolom, a nagy fővárosban is hasonló a helyzet. :) Lesz mit tenni-venni a kertben! Balázs gyümölcsfa-biológiai és permetező-vegyszer szakértőnk már ígyis újabb támadást tervez a mindenféle élősködők, rovarok és vírusok ellen. Nem tudom, én nem értek hozzá, csak azt látom, folyton valami gyanús löttyöt kotyvaszt, amit aztán nagy műgonddal, különböző porlasztó alkalmatosságokkal spricckol a gyümifákra. De ő tudja - mi pedig megbízunk benne. :) Mindegy, csak legyen belőle finom gyümölcsünk, egyszer, valahára... :))
Közben rágcsálókkal is küzdünk. Én már meg nem mondom mi az, ürge, pocok, vagy mi a túró - régen még vakondnak gondoltuk az illetőt, aki rendszerint túrja, amit frissen elültettünk. Sajnos ez a valaki vagy valami a nemrégiben elültetett babjainkat sem kímélte, jól feltúrta az egészet, és akkor még bízhatunk benne, hogy nem dézsmálja meg.
Közben a levéltetvek is támadnak ezerrel. Itt a terasz előtti szilvafán rendszeresen vannak, de az idén valami őrületes tömegben. Ennek megfelelően igencsak elszaporodtak rajta a katicalárvák is, ami állítólag azt megeszi. Na hurrá, gondoltam itt a biofegyverem, áttelepítettem párat a rózsáimra, amit sajnos szintén nem kímélnek a tetvek, hiába ültettem melléjük levendulát. De lelkes örömöm sajnos nem tarthatott sokáig, mint utóbb kiderült, ezek ilyen "rossz katicák", nem a klasszikus hazai hétpettyes, hanem valami betelepített, elszaporodott szörnyűség, ami még a növényben is kárt tesz, és a hazai katicafajokat is kiirtja. Na tessék, már senkiben nem bízhat az ember lánya. ;(

Most viszont húzok tovább a dolgomra, nem sokára megyünk, hú, tényleg izgulok!! Kis tudományos locsifecsi Hunorkám, és folyton mosolygós meg majszolós Nimródkám... :)))))
Ez a bő egy hét nélkülük sajnos érdes kevés volt a töredékére is annak, amit szerettünk volna ez idő alatt megvalósítani, elintézni, de azt hiszem, Balázsnak van igaza: annyi előnye volt, hogy legalább kialhattuk magunkat rendesen (t.i. egyéb esetben hol Huni indít hajnalban valami hűtőpakolós reggelikészítéssel, vagy Nimród mászik be az ágyunkba keresztül-kasul bukdácsolva rajtunk).

Mindenkinek sok napsütést, kellemes időtöltést, nem túl megerőltető munkát a hétvégére! :)