Akkor ígéretemhez híven most folytatom. :)
Még publikálni akartam néhány jól sikerült aranyköpést a gyerekektől. Jelentésük többnyire kitalálható, de az egyértelműség kedvéért azért oda írom. ;) Persze ezek is leginkább akkor és ott hatnak komikusan, nem egy közülük mindennapi szókincsünk részét képezik.
Nimród:
- szalonnás cukor (szaloncukor - hát igen, vidéki a lelkem...);
- kamerás csoki (karamellás csoki);
- Apa kaktuszos (amikor szúr a borostája);
- méhecske lekvár (mééééz);
- forró szendvics (melegszendvics).
Hunor:
- kétszáz cetli (200 centi).
És még egy nem kifejezetten tréfás mondás, inkább egy nagyon is komoly életszituáció, a hét közepéről. ;) Az előzményről röviden annyit, hogy egy bolti (amúgy kész) pizzaszeletet melegítettem meg a sütőben, hátha úgy frissebbnek hat, de a gyerekek amúgy nem kértek belőle. Már meg is ettem, túl is léptem rajta, mire Balázs arra jön haza, hogy Nimród ezerrel spurizik kifelé a konyhából. Ráadásul a sütő is ment... Kérdésére, hogy mi történik itt, Nimike gyorsan rávágta, hogy meg kell melegíteni, mert ő megeszi... És valóban. Egy darab pizzaszelet melegedett a sütőben, ami nem is kis teljesítmény, mivel a sütőn két gombot is be kellett ehhez állítania.
Egy másik, hasonlóan bravúros alakítása volt, mikor reggel felkelve a mosógépbe tömködte be A Takaróját. Mint kiderült, pisis lett, "ki kell mosni..." Szerencsére a gépet nem tudják beindítani a gyerekek (áram hiányában tényleg nem), de azért nem ritka eset, hogy Nimi ezt-azt belepakol, megszórja egy kis vízlágyítóval, mosószerrel...
És akkor jöjjenek a képek is. Balázsom véééégre, így sok év könyörgés után feltett egy polcot a fürdőszobába, az ajtó fölé. :)) Látni fogjátok, egyszerűen adta magát a hely, bűn lett volna kihagyni! :) Hozzáteszem, látszik, hogy galériákat építünk, a polc is olyan masszív, hogy (ha nem lenne olyan magasan), minden gond nélkül ráülnék családostul. :)
Ja, és a fiúknál a szekrénybe is bekerültek a polcok. Ugyanis még a nyáron lehoztunk anyósoméktól két nagy szekrényt, amelyekből egybe most polcokat tettünk, hogy végre pakolhassunk bele. Már használjuk is őket. Ki hogyan persze... ;)
...Meg voltam róla győződve, hogy erről a szekrény-lehozatalról már írtam korábban, de úgy tűnik, mégsem. Amúgy is egy nagyon félresikerült, bonyodalmas hülye napunk volt, késő estére járt már, mikor a bútorokkal és a gyerekekkel egy kis kitérővel hazaértünk. Ugyanis a szekrényeken túl, egy kedves ismerős családtól, Ottiéktól egy sarok-kanapét is kaptunk, amiért meg Törökbálintra mentünk el (amit azóta is közimádat övez a nappalinkban). Így jól felpakolva értünk haza, a nap megkoronázása pedig az volt, mikor befordultunk az utcánkba... Bazsa meg kissé elnézte a kanyart. Tényleg komikus volt, egy ilyen tragikus nap után - mivel aznap valahogy minden és mindenki keresztbe tett nekünk. Végülis (az amúgy alvó) Nimit bepakoltuk az ágyikójába, Huni felébredt az izgalmakra, úgyhogy ő ott nyüzsgött körülöttünk. Még szerencse, hogy a műhelyünk közel, egy kis segítséggel és egy emelővel sikerült (kipakolás nélkül!!) kiszabadítanunk az - amúgy kölcsönzött - utifutit. Ezeket a képeket akkor készítettem (amíg Balázs és Huni a műhelybe mentek az emelőért).
Mint a cím is sejteti, tegnap meg Tapolcán jártunk. :) Fő úticélunk a tavas barlang volt, ahol csónakázni is lehet. :)) A gyerekekkel egyébként már jártunk a közelmúltban barlangban, Abaligeten.
A tapolcai Tavas-barlang érdekessége, hogy termeiben kristálytiszta vizű, melegnek számító (állandó 20°C feletti hőmérsékletű) barlangi tavak találhatók, melyeken csónakázni lehet. Ezeket egy mesterséges táróval egybe nyitották, így egy teljes kört megtehetünk benne. A barlangot úgy látták el lámpákkal, hogy alulról a vizet, sőt, utóbb már a víz alatti barlangokat, szifonokat is megvilágítják, így teljesen lenyűgöző, már-már borzongató látványt nyújt. Tényleg eszméletlen élmény, érdemes legalább egyszer meglátogatni, és egy kicsit utána olvasni eme európai (de még világi) szinten is kiemelkedő természeti kincsünknek!
Szerettem volna mindent jól lefotózni, de már az első kép előtt kiderült, hogy a fényképező lencséjét totálisan behomályosította a lenti, magas páratartalmú levegő. Így ezt sajnos nem is tudtam egyáltalán használni. Jobb híján a mobilommal fotózgattam, de persze azon se vaku, se fókusz, úgyhogy előre is elnézést kérek a rendkívül gyér minőségű képekért.
A barlang kialakulásáról árulkodó, "üst-szerű" öblös bemélyedések a barlang mennyezetén. (A barlangot a feltörő meleg víz alakította ki.)
Hunor, az ifjú barlangkutató. :)
A csónakok.
Huni a csónakban a víz alatti barlangjáratokat kémleli.
Balázs evez.
Csónakban a család. :)
Kisebb-nagyobb járatok mindenfelé.
És ott a mumus, A SZIFON. Barlangjáratok a víz alatt.
Barlangnézés és csónakázás után elsétáltunk a Malom-tóhoz, ahová a víz folyik ki a barlangból. Itt már tudtam használni a fényképezőt is. :)
Itt láthatóan folyik kifelé a víz
Kicsit távolabbról
Sétára fel! (Emberem meg örül a fotózásnak...)
Nézzük a halacskákat :)
Este felé még ládákat is vadásztunk. Ez a kép a Vasvári sáncnál, egészen pontosan a Vaskapunál készült.
Gúnyos pillantások lefelé...
És még egy kis poén. Ahogy a gyerekek használják a kanapét. "(B)REKEKE!" csatakiáltással.
Utolsó kommentek