Nálunk ez már csak így megy. Elmúlnak az ünnepek, és mire ismét munkába kell lendülni, valahogy minket is meglegyint - minden évben - a szünidő, szórakozás, családi együttlét szele. Ezt én az életmódunknak tudom be (sajnos): mire ténylegesen utolérnénk magunkat, addigra véget is ér a téli vakáció.
Ennek ellenére azért próbáljuk jól érezni magunkat, és amivel csak lehet, kitolni egy kicsit a szünidő hosszát. :) Erről árulkodik a még mindig feldíszítve álló (de amúgy folyamatosan hulló) karácsonyfánk is.
Közben az első (már idei első - lol) színházlátogatásunkon is túl vagyunk. Múlt szombaton néztük meg az Én, József Attila c. darabot a Madách színházban. Hááát, mit mondjak... Nem akarok itt ódákat zengeni róla, mert azt hiszem, ez a téma jórészt személyes jellegű is, és ami nekünk "király", az nem biztos, hogy másnak is a kedvence. De az biztos, hogy valami LEHENGERLŐ élményben volt részünk! A helyünk sem volt rossz, maga a színház is nagyon tetszik, meg úgy az egész miliő. :) De maga a darab, hát az valami csúcs. József Attila verseit, életét eleve szeretjük, hozzám a személyisége is közel áll..., de mindezt sikerült egy megkapó musical-formába önteni. Persze nem vígjáték. :) Akit esetleg érdekel, YouTube-on részletek, werkfilm, de még a teljes előadás is megtekinthető. És utána érdemes színházban is. :) :)
Talán nem is mondtam, Balázstól karira egy kézi gravírozó szerszámot kaptam. :) :) Próbálkozom vele... ha lesz valami érdemleges eredménye, akkor teszek fel képet. :)
Az ünnepek óta valahogy úgy alakult, hogy rengeteget kotyvasztunk. Főleg én. :P De most a szokásosnál (10% körülinél...) jelentősebb sikerélménnyel. :D Az én asztalom elsősorban az édességek, desszertek világa, főként a CSOKIS - ez meg is látszik. :) Ezekből a próbálkozásainkból, sikereinkből és kudarcainkból jöjjön egy kis ízelítő, elsősorban képekben. ;)
Csokis shake-em. Nagyon csokis! :)
"Sós kenyér" :)
Sós kenyérkénk - ő pedig egy dagasztás nélküli kenyér (DNK). Nagyon finomra sikerült, leszámítva, hogy borzasztó sós lett. :P
Közben kovász készítésével is megpróbálkoztam:
...Etetgettem, szépen gyarapodott is a lelkem, de aztán a "jól fűtött" lakásunkban egyik este megfázott és elpusztult, így végül nem lett belőle kenyér. :(
(Hozzá teszem, azóta Balázs is megpróbálkozott vele, de neki be sem indult, úgyhogy talán majd a melegebb hónapokban újra nekifutunk.)
A habcsók még mindig sláger... Ezúttal - Huni felhívására - különféle egyéb formákat is kellett belőle kreálnom, mint szívecske, háromszög, négyzet...
De már beszereztem ételszínezékeket is, így hamarosan tovább fejleszthetem a klasszikus "cukrozott levegőt". :)
"My Hottest Chocolate" névre kereszteltem el ezt a jól sikerült forró csokit. :) Ugyanis amellett, hogy tényleg nagyon forró volt, más értelemben is vadító: totál csokis, és hatalmas, krémes habja van! Ez egy új fejlesztésem, fehér-, tej- és étcsoki-pasztillából, meg persze tejből (külön cukor vagy egyéb cucc hozzáadása nélkül).
Nos, ő pedig a "barlangkenyér" nevet kapta. A jól sikerült "sós kenyér" után ugyanis újra próbálkoztunk - ezúttal kevesebb sóval, de ez már valahogy eleve rosszul indult (talán mert ezt most elsősorban én menedzseltem...). A mennyiség is kevesebb volt, és vízből is több löttyent bele a kelleténél. Meg sem kelt rendesen. Egyébként természetét tekintve ez is egy amolyan "DNK" lett volna. Aztán végülis mégiscsak megsütöttük, de szétfolyt, lapos lett (és még túl is sült egyéb tevékenységeink mellett). Sütőpapírra tettük, amit le sem lehetett róla húzni...
Aztán az igazi meglepi akkor jött, mikor felvágtuk:
...ennek bizony üreges a belseje. Ezért lett barlang kenyér a neve. :)
Közben próbálkoztam egy úgyn. "lávasütivel" is, de erről sajnos nem készült kép. Vagyis, talán jobb is, mert ez elvileg nagyon csokis, kívül puha, de felvágva folyik kifelé belőle a "csoki láva". Viszont nagyon kell rá figyelni, egy perc késlekedés a sütőben (vagy épp a kerámia szuflé formában) már bőven elég hozzá, hogy ne legyen folyós az a csoki. Nos, ez nálam épp megtörtént, így már inkább pudingos volt a belseje, mint folyékony. Azért finom volt, nagyon is, úgyhogy tervezem majd újra elkészíteni... :)
Ez pedig egy Créme Caramel. Ízre kissé cukrozott-lágytojásra emlékeztet, állaga lágyan pudingos, inkább már krémes, csupa természetes összetevővel (zselatin nélkül). Jól néz ki, guszta, de mi Balázzsal annyira nem vagyunk tőle oda.
Persze nem úgy Nimród, aki szorgosan repetázgat minden ilyesmiből. :)
És hogy a szokásos gyerek-idétlenségek se maradjanak el: íme két kisvideó a mindennapi hülyeségeikről.
A legfrissebb rénszarvasozásuk (és persze a hálószoba ismét romokban!):
Erre meg már nem is tudok mit mondani.
Ma reggelre leesett az, aminek az ünnepek alatt kellett volna. Még ezer szerencse, hogy Bazsa tegnap letudta a pesti turnét felmérésekkel, anyagszállítással, mindennel, mert ma már aligha tette volna. Végülis reggel úgy ment el (gyalog!) a műhelybe a szánkóért, hogy a srácokat óvodába lehessen fuvarozni. :D A behavazott kertünkről itt van két kisvideó, egy rövidebb, és egy hosszabb változat (különbözőek). :)
Utolsó kommentek