Talán már emlegettem, véleményem szerint ez az egész válságosdi elsősorban arra "jó" (már ha egyáltalán illő ezt a szót használni a válsággal kapcsolatban), hogy az emberek a könnyen szerzett javak után egy kicsit megkeményedjenek, erőfeszítések árán érjék el ugyanazt, ami eddig esetleg könnyedén az ölükbe hullott, megbecsüljék mindazt, amijük van, és összetartsanak a bajban. Erre ez éppen megfelelő, habár kő kemény lecke. Halálosan kemény. Szerintem ezen az egészen az ember - lelkiekben - akkor tud felülkerekedni, ha sikerül utolérnie önmagát, illetve megelőzni gondolatban a lefelé csúszás folyamatát. Nem arra gondolok, hogy már most azon kell sápítoznunk, holnap már ennyink sem lesz (még ha úgy is van), inkább arra, hogy felfedezni azokat, az eddig természetesnek vélt dolgokat, amik közel nem olyan természetes, hogy vannak számunkra. Ennek tükrében pedig örülni nekik. Persze ez az elmélet, a gyakorlatban viszont engem is elkap sokszor az elkeseredés. Nekem ez talán még annyiban nehezebb, hogy alapvetően nagyon előrelátó vagyok, szeretem bebiztosítani a jövőnket, tudni, hogy bármi is történik, mindig lesz valamilyen megoldási lehetőség. Nos, ezt most el kell felejtenem, szigorúan a mára és holnapra koncentrálni. Jelszó: csak ezt a hetet éljük túl - a többi most nem számít. :)
Köszönjük, Urunk,
- hogy tetőt adsz a fejünk fölé, és ott élhetünk, ahol szeretnénk;
- hogy naponta jut étel az asztalunkra;
- a meleget az otthonunkban;
- szeretetet a szívünkben.
Kérjük, hogy
- segíts kitartanunk;
- küldj számunkra tisztességes munkát;
- adj hozzá felelősség teljes, törődő munkatársakat;
- add, hogy becsületesek maradhassunk;
- a bankok, közművek és NAV lehetőleg minél hosszabb ideig tolerálják a csúszásokat;
- adj bölcs, tiszta szívet mindannyiunknak, hogy az anyagi nehézségek ne bomlasszák meg az elménket, ezzel rossz lépésekre vezérelve minket;
- adj megvilágosodást az ország és gazdaság vezetőinek, hogy felelős, a nép számára kedvező döntéseket hozhassanak (végre);
- add, hogy a szeretet összetartson minket;
- egyszer megtérüljön a cégünkbe fektetett rengeteg munkánk;
- ne kelljen egészségügyi szempontból (főként anyagi okokból) hiányt szenvednünk;
- segíts, hogy ha sikerül kilábalnunk a nehézségekből, végre megteremthessük a kényelmes otthonunkat.
(Amen.)
És persze kívánom mindezt mindenki másnak is. :)
Kicsit derűsebb téma. A hétvégén - sok év után újra - készítettem ilyen sonkás-sajtos kiflit, amolyan házmester-stangli féleséget. :) A képeket páran már láthattátok is. ;)
Balázs ötletére fokhagymás tejföllel ettük... húúúúú, ne tudjátok meg milyen fincsi úgy!! :) :)
Nagyon úgy fest, hogy (hümm... fent emlegetett okokból...) most az ilyen alacsonyabb költségvetésű finomságokra kell átállnom. Talán nem is baj, és van is még pár ötlet a tarsolyomban. ;) De azért előre kívánom bocsájtani, hogy már kinéztem magamnak néhány csupacsokis, habos-krémes finomságot, hmmmm... ;))))
Ja, közben színházban is jártunk, ugye. :) Nem mondom, hogy a legjobbkor, tekintettel a körülményekre (hogy csak a pótkereket említsem), ha nem lett volna meg a jegyünk, akkor most biztosan elnapoltam volna ezt a potya pesti utat. De a színház az mindig egy élmény, és a süti is a szünetben! ;)) Most Az Operaház Fantomját néztük meg. Nekem tetszett - Balázsnak kevésbé. :)
Utolsó kommentek