Nem írok, nem szólok, nem látok, nem gondolok semmit.
Azt hiszem, soha nem írtam semmilyen valótlant, senkinek ártót, semmiféle túl bizalmasat. Pedig sokszor nem volt könnyű megállni. Amennyiben ez is túl sok, akkor már tényleg nem tudok mit tenni.
Senkinek nem mondhatok soha semmit. Semmiről. Nincs, aki meghallgasson, akivel megoszthatnám (akivel meg szabadna osztanom) bármilyen gondom-bánatom. Köszönöm szépen, hogy ettől az utolsó lehetőségtől, az írástól is meg lettem fosztva.
Utolsó kommentek