Mint arról mindannyian tudomást szerezhettetek - kedves Rokonság -, az elmúlt napokban egy nem tervezett "kikapcsolódásra" kényszerültünk Kaposváron.
Nem akarom túlhorrorizálni a helyzetet, így csak tömören az előzményekről. (Talán mert már túl vagyunk a kritikus ponton, vagy csak túl sokat tépett minket az utóbbi években az élet, ezt már egészen jól viseljük.)
Előzmények
A család "szokásos év eleji betegsége" után Hunor még nem gyógyult fel teljesen, az állán viszont lett egy duzzanat. Mivel reggelre már elkezdett neki feldagadni, így először az ügyeletet, majd másnap a gyerekorvost kerestük fel, aki végül Siófokra, a sebészetre utalta be. Innen (több órás várakozást és másik osztályra történő átirányítást követően) szájsebészetre küldtek minket, ami csak Kaposváron van (onnan cirka 100 km). Sürgős volt a helyzet, ha nem azonnal megyünk, mentővel küldték volna át, így haza már nem tudtunk előtte menni.
Délután volt már, mire odaértünk, így sürgősségi jelleggel tudtak csak fogadni minket, de itt már csak kisebb bolyongások vártak ránk. Huncusnak a szájsebészeten kihúzták egy lyukas fogát - feltételezve, hogy esetleg ez (is) okozhatta a gyulladást. Illetve kapott egy dunszt kötést. Mivel nem így készültünk, ezért estére hazaengedtek minket, de másnap vissza kellett jönnünk, bizonytalan időre...
Kórházak - drámai különbségek
Igazából a távolság ellenére sem bánom, hogy Kaposvárra kerültünk, mert sokkalta rendezettebb, tisztább, kulturáltabb, mint a siófoki kórház. Siófokon sajnos - szó szerint - ijesztő a helyzet, míg Kaposváron totálisan eltérő körülmények fogadtak minket. Kis túlzással már-már a Telki atmoszférájához tudnám leginkább hasonlítani. Mondják persze, hogy a kórház az mindenhol az, mindig rossz, és oda alapból utál menni az ember... - de ez most azért cáfolatot nyert. Ebben a kellemesebb közegben Hunorkám is hamar megnyugodott.
A Somogy Megyei Kaposi Mór Oktatókórházban
Így tehát kedden (febr. 23-án) visszatértünk Kaposvárra, bár igazából úgy készültünk, hogy csak hazaengednek minket, rosszabb esetben egyet bent kell aludnunk. Aztán nem így lett, bent tartottak minket, nem lehetett tudni, meddig. (Kizárólag Hunornak csomagoltam be holmit, mert még nem láttuk át előre a továbbiakat.)
A fül-orr-gégészetre fektettek minket, egy gyerek kórterembe. Huni kapott egy kanült, melyen rögtön vért is vettek tőle és megkapta rajta az első adag antibiotikumát (összesen 8x fél adagot). Igazi kis hős volt, problémázás nélkül engedte, és szerencsére hamar meg is szokta (csak első éjszaka rendezgettem őt el kb. óránként, hogy ne feküdjön rá).
Kórházi idill
Furcsa ezt így leírni, de igazából nagyon kellemesen telt a kórházban töltött pár napunk. (A mai napig nem tudom eldönteni, véletlenül nem kaptunk-e valami rossz helyen szivárgó kéjgázból...) Péntek délelőtt végül hazaengedtek minket. Szerencsére a drámai részek az elején lezajlottak, kiderült (egy UH után), hogy mégsem kell felvágni Hunor állát, így "egyszerű" antibiotikumozással és a kötésével orvosolható lesz a probléma. Hunorral jól éreztük magunkat: rengeteget nevettünk, sétáltunk, felfedeztük a kórházat és környékét, jókat játszott a szobatársnőivel, laptopon mesét néztek, a tananyaggal is tudtunk haladni, és Apáék minden délelőtt meglátogattak minket, illetve hozták be a még szükséges holmikat, valamint küldték a napi házifeladatot. Ez már a XXI. század, nem mondhatnám, hogy el voltunk szigetelődve: az okostelefonommal lényegében folyamatosan online kapcsolatban voltunk a családdal. (Hahh, ez a mai technika!) Igazából számos szituáció is röhögésekre adott alkalmat - ebből elsődleges volt az étkeztetés... :D Egyébként igazán jófejek voltak: Hunor mellett külön ágyat kaptam, megoldottak nekem külön adag ételt is. A kórházi ételek állagától függetlenül ment azért a habzsidőzsi: Huni első napon nem tudott enni, ezért bármit beszereztem neki, amire kapható volt, így egy idő után már valóságos kényeztetésbe csapott át a benti kosztolása - különös tekintettel az automatából vehető forrócsokikra. :)
Szóval: ha már kórházi lét, igyekeztünk belőle kihozni a legjobbat! :)
Első nap (kedden), mikor felvettek minket az osztályra, Huni éppen megkapta a kanült
Nimród, aki bárhol és bármikor jól érzi magát, csak kaja legyen
Igazán barátságos, falfestésekkel tarkított a kórtermünk
Állatfigurák a falon
Az első szobatársunk: Lili, az 5 éves kislány, akinek akkor vették ki az orrmanduláját
Luficsata Lilivel
Első mókás ebédünk: a furcsa állagú tökfőzelék, előrágott husival, Huni részére :D
Az én verziómban ugyan egészben voltak a husik, ellenben az állaga közel kocsonyás volt
Azért a tálalás se kutya
A folyosónk felé menet található a kórházi Kápolna. Igazából jópofa, mert az épület egyik belső helyisége lett kialakítva erre a célra, viszont funkciójának megfelelően, elég ízlésesen sikerült megoldani. A hodály egyik legnyugalmasabb helyisége (igaz, rajtunk kívül lényegében soha nem is volt itt más).
A kápolna egyik festménye
Festett üvegablak a kápolnában
Festett üvegablak a kápolnában
(Kápolna)
(Kápolna)
Festmények a kórház falán (a Kápolnához vehető egyik folyosórészen)
Kellemes, rendezett folyosók a kórházban
Festmények a folyosókon
Szobor a kórház kertjében (leengedett tavacskában)
Séta Hunorral a kórház kertjében
Vicceskedő reggeli: Kópé felvágott (igen, úgy tűnik, ilyen még létezik)
Hunor komoly versenyzés közben a kórteremben
Laptopozás közben az étkezésre is fordítunk időt
Mesenézés Hannával: ő a második szobatárs kislány volt (3,5 éves), akinek szintén az orrmanduláját vették ki.
Esti portya közben beugrottunk a kápolnába
Hunorral esti portyán - Ez valahogy úgy zajlott, hogy amikor már az esti "vizu" ((ami egyébként vizit, csak Hunor nem tudta mihez kötni a jelenséget, így a szó is idegen volt számára, kicsit másképpen jegyezte meg)) is lezajlott, kilopóztunk a kórház főépületébe egy kis sétára, illetve forrócsoki-beszerzésre... :)
Hunor a kedvenc automatáinál - itt ugyanis volt rágcsa is, és ez adja a legfinomabb forrócsokikat. :)
Esti kilátás a kórház főépületéből (a központi bejárat és recepció épülete)
Ez a furcsa izé - mint később megfejtettük - margarinba kevert, reszelt sonka...
Kilátás az ablakunkból: a sürgősségi mentőbeálló és az intenzív osztály. Ez itt kérem szépen egy kórház, itt minden szabadidős tevékenység (úgy, mint ablakból nézelődés) is valamilyen morbid fogalomhoz köthető
A névadó, Kaposi Mór szobra (aki egyébként elismert bőrgyógyász volt)
Hunorral az utolsó teljes napunkon (csütörtökön) többször hallottuk elszállni a helikoptert, így aznapi túránk során a helikopter-leszállót (mint Balázs megsúgta: heliportot) terveztük felkutatni. Végül meg is lett: az a kerek, rácsozott rész az.
A kórház sürgősségi bejárata (háttérben a heliport)
Kaposi Mór emlékművénél (kórház parkjában)
Kilátás a heliportra (főépületi folyosóról)
Napi forrócsoki-adag
Huni egy videót is szeretett volna a forrócsoki készítéséről...
Huni kedvenc automatái előtt
Utolsó esti forrócsokink :)
Utolsó kommentek